Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325

kozású volt. Közülük 13 volt polgár. Megválasztottak 8 volt városi tisztviselőt, 3 ügyvédet, 1 ismeretlen foglalkozásút; a megválasztottaknak több mint a fele — 7 személy — polgárjoggal rendelkezett. Az új tanácsba a régiből négyen kerültek be: Rottenbiller, Kacsko

vies (aki ugyan főjegyző volt, de tanácsnokokat helyettesített, s így szavazati joggal rendelkezett), Koller és Szász Mátyás. Utóbbinak június 24-én bejelentett lemondása után heylére Graf fit választották, s így a régi tanácsnokok száma háromra apadt.

63 Ha személyi összetételében meg is változott a tanács, nem módosult azoknak a társadalmi rétegeknek a köre, amelyeket családi kapcsolataikon keresztül képviseltek.

64 Túlnyomó többségük vagyonos kereskedő- és kézműves családból származott, s az utóbbiak közül is többeket házassági kapcsolataik a kereskedőkhöz fűzték. Az új tanácsnokok közül ketten: Koller és Madedl a városvezetésbe emelkedett iparoscsaládoknak már második generációját képviselték. A tanács hivatalbalépésekor kiadott programnyilatkozatában sajátjának vallotta „... az egykori ellenzék, most kormánypárt..." elveit; kimondta, hogy a 48-as vívmányoktól visszalépés nem engedhető, a további haladást azonban békés úton, „... a törvényes rend és igazság fenntartásával..." kívánják elérni.

65 S az új tisztikar jelentős része — legalább a fele — valóban őszintén lojális volt a kormány és a márciusi eszmék iránt; erre következtethetünk abból is, hogy a császári csapatok bevonulása után Graff It és Rottenbillert, valamint Kacskovics Lajos, Polgár Károly, Lombay Imre és Thaisz Elek tanácsnokokat, Horváth Károly és Kerékjártó Alajos jegyzőket azonnal elbocsátották hivatalukból.

66 A város belső ügyeiben azonban sokkal ^konzervatívabb szellem vezérelte az új tanácsot: ez kitűnik abból is, hogy már a programnyilatkozatban is szükségesnek tartották hangsúlyozni: „Mi nem a kormány, hanem ezen municipium tisztviselőinek tekintjük magunkat, s a municipium függetlenségét a centralisatio ellen mindaddig védeni fogjuk, míg a törvényhozás a politikai és polgári szabadságnak több garantiát nem ad." E kettősség ismeretében érthető és értékelhető helyesen a Március Tizenötödike kissé kétértelmű értékelése a tisztújítás eredményeiről: „Nem igen tapsolhatunk biz az egész választásnak, bár sokkal jobb tisztikart nyertünk az előbbinél."

67 63 Pártállásukat tekintve a tanácsnokok közül 3 volt az Ellenzéki Kör tagja: Gräffl már 1847 óta, Thaisz Elek közvetlenül a márciusi napok után, Koller Ferenc pedig áprilisban lépett be. Rajtuk kívül Horváth Károly főjegyző volt a régi, Ritter István ügyész pedig újsütetű tagja a Körnek. A tanács további 5 tagja Kasselik János, Láng Ignác, Rottenbiller, Kacskovics és Terczy Szilárd korábban a Pesti illetve a Nemzeti Kör tagjai voltak. Az a tény, hogy az Ellenzéki Körbe már nem léptek be, a liberális polgároknak a radikálisabbá váló ellenzéki mozgalomtól való visszahúzódását jelzi. E pártállás azonban a forradalom és szabadságharc hónapjaiban nem volt perdöntő: ezt bizonyítja elsősorban Koller magatartása, akit — egykori Nemzeti Kör-i, majd Ellenzéki Kör-i tagsága ellenére — mint „lojális, dinasztiához hű" személyt 1849 telén a császári csapatok bevonulása után főbíróvá, majd 1849 nyarán polgármesterré emeltek. (Török P.: Pest-Buda 1850-ben. Bp. én. 52. 1.) A köri tagságra ld. a Pesti Kör és az Ellenzéki Kör tagnévsorait. OL. R. 150, 151. 64 A tanácsnokok családi kapcsolataira vonatkozó adatok forrásaiul az egyházi születési és házassági anyakönyvek, a végrendeletek és hagyatéki leltárok, és a polgárkönyv szolgáltak. 65 Pest város választóközönségéhez a tanács. 66 PT_ Tanácsülési jegyzőkönyv. 1849. jan. 24. 67 Március Tizenötödike 1848. 85. sz. június 22. 340—41. 1. 315