Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325
A választóképesek és választók száma és aránya városrészenként 17 éven felüli férfiak száma Tisztújítási Tisztújítási és követKövetválasztóKövetválasztók Városrész 17 éven felüli férfiak száma választó képesek száma képesek %-a a 17 éven felüli férfiak között száma %-a a férfiak %-a a választóképesek között Belváros 4 193 1901 1997 47,e 1136 27,0 56,9 Lipótváros 2 882 741 779 27,a 546 18,9 70,0 Terézváros 10 059 1072 1111 11,0 795 7,9 71,5 Józsefváros 4 275 1041 1 068 24,9 842 19,7 78,8 Ferencváros 2 917 446 457 15,7 444 15,2 97,1 Kültelkek 431 — . — — . — — — összesen: 24 757 5 201 5 412 22,2 3 763 15,2 69,5 Az a tény, hogy a választóképesek és választók aránya a Belvárosban volt a legmagasabb, nem szorul magyarázatra, hiszen köztudomású, hogy e városrészben éltek a legjövedelmezőbb szakmák legvagyonosabb mesterei, itt összpontosult a városi tisztviselők felső rétege, itt lakott a testületi kereskedők és az értelmiségiek jó része is. Annál meglepőbb viszont, hogy e városrészben a választóképeseknek csaknem a fele nem vétette fel magát a névjegyzékre, míg a külvárosok főleg kis kézművesekből, őstermelőkből és háztulajdonosokból álló, apolitikusabb választói sokkal nagyobb aktivitást mutattak. (Ennek okaira a választás előkészítésének ismertetésénél még visszatérünk.) Meglepőnek tűnik az is, hogy a választóképesek arányát tekintve a kereskedők és értelmiség közponjaként számontartott Lipótváros a harmadik helyre szorult a Józsefváros mögött, s váratlannak tűnik a választójoggal rendelkezők rendkívül alacsony aránya a Terézvárosban, mely köztudomásúlag a legtöbb kézművesnek és kiskereskedőnek — s ezek szerint főleg ezek szegényebb rétegének — adott otthont. A választók foglalkozásának, társadalmi helyzetének meghatározása elég nehéz feladatnak bizonyult, és csak megközelítő pontossággal sikerült. A választói névjegyzékek csupán a választók nevét sorolják fel városrészenként; így a névjegyzékekben szereplők foglalkozásának meghatározásához egyéb, a lakosság foglalkozását megjelölő forrásokhoz kellett folyamodni, melyek mindegyike a választóknak csak egy-egy rétegére, csoportjára terjedt ki, s ráadásul keletkezésük Időpontja sem mindig esett össze a vizsgált évvel. így teljesen megbízható eredményt eleve nem várhattunk. A polgárkönyv 7 adatait csupán a választóknak mintegy a felét kitevő r polgárjoggal rendelkezők foglalkozásának megállapításánál használhattuk fel. A polgárkönyv foglalkozásmegjelölését, amennyiben ez lehetséges volt, más nyilvántartások adataival is össze kellett vetni, különösen akkor, ha a polgárfelvétel jóval 1848 előtt történt. Ilyen esetekben ugyanis elképzelhető volt, hogy az illető ekkor már más jövedelemforrásból élt, mint a felvétel időpontjában, vagy idős kora, vagy más körülmények miatt, eredeti mesterségét feladva, házbér-, illetve egyéb jövedelméből élő magánzóvá vált. A foglalkozás meghatározását az is megnehezítette, hogy a XIX. században a polgárkönyvbe az új polgárnak gyakran nem a kereső foglalkozását, hanem a polgárjog 7 PT. Matricula civium Pesthiensium 1687—1848. 285
