Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Komárik Dénes: Az 1844-es pesti Országháza-tervpályázat = Das Ständehaus 251-281

ezért dec. 6-án József nádorhoz fordult, felvilágosítást kérve „azon Országos küldöttség iránt, melly a' tervek megvizsgálása miatt f. é. Novemberében összeülendő volt". A nádor néhány napon belül tájékoztatta, „hogy folyamodó Ortner Antal csalatkozott abban, mintha jelenleg valamely Országos Választ­mány az országházi tervek megvizsgálása végett együtt ülne; — hanem ezen tervek az akkori küldöttség Elnöke gróf Keglevich János által a jövő Ország­gyűlésnek bemutatandók lesznek" 59 . — 1846 folyamán Ortner beadta pályamun­káját, melyhez szintén csatolt egy litografált perspektívát. — 1848. júl. 27-én István nádorhoz fordul, hogy tervére figyelmét felhívja, s egyben kérje, hogy a 30 litográfiáért, mely közel 40 dukátjába került, valamilyen kárpótlást kap­jon. 60 — Végül a szabadságharc bukása után, 1850 januárjában a bécsi Belügy­minisztériumon keresztül nyújtott be folyamodványt, melyben pályamunkájáért kárpótlást kért. Kérvényét báró Geringerhez továbbították, aki számára ez volt az első Országháza-tervpályázat ügy,ezért Ortner tervein kívül a tárgyra vonat­kozó teljes iratanyag átküldését is kérte a levéltártól. Jan. 18-án kelt válaszá­ban Kovachich közölte, hogy a jelige ismerete nélkül, amit Ortner elmulasztott megadni, terveit nem tudja átküldeni, csak a tervpályázat iratanyagát bocsát­hatja rendelkezésre. 61 Anton Ortner ezután többet nem jelentkezett, pályamun­káját 1867-ig sem ő, sem örökösei nem kérték vissza. Gyulai Gaál Miklós hadmérnök őrnagy 62 pályamunkáját késve és sajátos módon juttatta el rendeltetési helyére. Tervét az ahhoz tartozó leírásokkal együtt Zala vármegye „közönségének" mutatta be oly kéréssel, hogy ha helybenhagyásukat elnyeri, akkor az „illető helyre leendő terjesztésével elfogadtatását" lehetőségükhöz mérten szorgalmazzák. Zala megye a tervet 1846. szept. 16-án meleg szavak kíséretében küldte el József nádornak. Naiv patriarkális szemlélettel kéri, mintha nem is titkos tervpályázatról lenne szó: ha a tervek a nádor tetszését elnyerik „annak mintegy hazafi, és kebelünkbeli születésű egyén tervezetének a' hasonlók előtti elfogadását leghathatósabb köz­benvetése, és kegyelmes pártolása által elősegíteni méltóztassék". A terveket a betegeskedő nádor helyett okt. 20-án Majláth küldi el Keglevichnek a többi pályamunkához való csatolás céljából. A vételt igazoló válaszában Keglevich rögzíti a határidő túllépését és a tikosság megsértését, mindazonáltal használat végett ezt is az országgyűlés elé fogja terjeszeni. 63 A pályamunka sorsáról többet nem tudunk, 1867-ig sem Gyulai Gaál Miklós, sem örökösei nem kérték vissza. Bretterbauer Antal 6i „Diplomaticus Építész", ahogy magát nevezi, tervét 1844. dec. 3-án adta be, feltehetően József nádornak, illetve a nádori hivatalnak. Élve a határidő meghosszabbítás nyújtotta lehetőséggel, munkáját 1845. febr. 59 OL: N 24. Diaet 1845. No 2110. 60 OL: 1ST 31. Országgyűl. 1848. No 2078. 61 OL: N 112. No 866, 871. 62 Gyulai Gaál Miklós (1799—1854): hadmérnök, műkedvelő festő. Az 1848/49-es szabadságharcban ezredes, majd tábornokként részt vett, ezért a szabadságharc után halálra ítélték, majd büntetését húsz évi várfogságra változtatták. 1854-ben megvakult, majd rövidesen meghalt. Vö.: Szendrei—Szentiványi: Magyar képzőművészek Lexi­kona. I. Bp. 1915. pp. 541—542.; Thieme—-Becker, Band XIII. Leipzig, 1920. p. 2. 63 OL: N 24. Diaet. 1846. No 2283; 2359. u Bretterbauer Antal személyéről és műszaki képzettségének jellegéről köze­lebbit nem tudunk. Bár magát építésznek és mérnöknek nevezi, az Institutúm Geo­metricum végzettjeinek névsorában nem szerepel. Pesten született, később (1841) eperjesi működéséről van adatunk. (Budapest Főváros Levéltára: Pesti tanácsi iratok intimata a. n. 5193; missiles a. n. 14033.) 1838-ban öt engedélyezési terv szerepel nevével a pesti Szépítő Bizottmány anyagában, de Kasselik Ferenc építőmester fe­lelőssége mellett. (Bierbauer Virgil: Pesti építőmesterek munkássága 1809—1847. Tanulmányok Budapest múltjából. I. Bp. 1932. p. 83.) 18 Tanulmányok Budapest múltjából 273

Next

/
Oldalképek
Tartalom