Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37

való ellentét már a kolostor felszentelésekor kirobbant, amikor a püspök a jelen lévő király, főurak és főpapok előtt tiltakozott a vári Boldogasszonyegyház kegyuraságának átadása ellen. Tanúskodik erről az az 1269-i hamisítvány, amelyet a veszprémi püspök a maga követelései támogatására 1270 után készített, s amelyben elkövette azt a botlást, hogy 1235. táján az apácák anyagi ügyeinek képviselőiként a domonkos barátokat jelölte meg, holott akkor még a budai prépost volt prókátoruk és patrónusuk"

4

. Megvizsgálva a szóban forgó oklevélnek a domonkosrendieket említő részletét, amelyet a disszertáció 304. oldalán a 132. jegyzetben Gárdonyi kiadásának 105. oldaláról idéz, teljesebb szövegkörnyezetben az alábbi helyet találjuk: „...Ipsa Vesprimiensis [sic] ecclesia indignatione nostra prepediente, quam incurrerat propter Zlandum voto electionis libère assumptum in presulem seu receptum contra nostre propositum maiestatis, suam exequi iustitiam non valente, in ecclesiam etiam beati Iacobi apostoli Bude similiter existentem prope Aquas Calidas, quam quidam aule maiestatis nostre Clerici defensione nostre potentie in exemptam nisi sunt erigere plébániám, et tributum unius ponderis, quod a singulis tunellis vini de Buda vei in Budam deferendis dari consuevit eidem ecclesie et persolvi, simul cum ecclesia Beate Virginis Marie in Monte Budensi noviter fabricata, vocata plébánia apud vulgos (! Gárdonyi észrevétele), quam ob instantiam fratrum Predicatorum et demum filie nostre carissime domine Margarete specialem dilectionem et favorem sanctimonialibus monasterii Beate Virginis in Insula Danubii non sine gravi Vesprimiensis ecclesie preiudicio nostra potestate de facto anneximus, conferentes eidem Vesprimiensi ecclesie, in cuius diocesi est fundata cum capellis in eodem territorio tarn f actis, quam in posterum f aciendis, subiectas iure ordinario profitemur, sicut iidem fratres ordinis Predicatorum ac sanctimoniales in dedicatione monasterii Virginis Gloriose Zlando epscopo ipsam dedicationem prohibente appellatione légitima interiecta nobis et pluribus baronibus regni nostri presentibus hoc recognoverunt manifeste, assumpmentes satisfactionem plenariam de preteritis exhibere et de futuris Vesprimiensis ecclesie iacturis in posterum abstinere emergentibus ex premissis". Ennek szerintünk pontos magyar fordítása ez: „Mivel a veszprémi egyház ama neheztelésünktől gátolva, amelyet Zlandusnak felségünk szándéka ellenére a szabad választás szavazata útján püspökké történt emelése vagyis elfogadása miatt vont magára, nem volt képes jogait érvényesíteni, Szent Jakab apostolnak Budán Felhévíz mellett levő egyházára nézve is (amelyet felségünk udvarának némely klerikusai hatalmunk védelme alatt exemptus plébániává igyekeztek emelni), és ama egy nehezéknyi tributumra nézve is (amelyet minden tunella Budára vagy Budáról szállított bor után szoktak ugyanannak az egyháznak adni és fizetni), a Boldogságos Szűz Máriának a budai hegyen újonnan épült és a nép körében plébániának nevezett egyházával együtt (amelyet a domonkos barátok kérésére, és ezenkívül igen kedves leányunk, Margit úrnő iránt különös szeretetből és

; jóindulatból a veszprémi egyház súlyos sérelmére hatalmunkkal de facto a Boldogságos Szűz dunai szigeten lévő monostorának apácáihoz csatoltunk adományozva) elismerjük, hogy a veszprémi egyháznak, amelynek egyházmegyéjében alapították, rendes jogon alá vannak vetve, az ugyanama territóriumon épült vagy még építendő kápolnákkal egyetemben, amint ezek a domonkos barátok és apácák is elismerték ezt nyilvánosan a mi és országunk számos bárójának jelenlétében a dicsőséges Szűz monostorának felszentelésekor, amikor törvényes fellebbezést vetvén közbe, Zlandus püspök a felszentelés ellen tiltakozott, az előbbiekkel kapcsolatban magunkra vállalva a veszprémi 4 Uo. 303—304.