Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Cifka Péterné: Adatok Hofbauer János működéséhez, valamint a budai rajziskola történetéhez 239-250

1838-ig. A budai Rajziskolában tanított 1839-től. 1846-ban Bécsbe költözött, halálának időpontja ismeretlen.

4 Ismereteink bővítése érdekében vegyük szemügyre a nevével is jelzett műveket, mindenek előtt a már említett kőbányai lapot. Az összbenyomás kellemes és vonzó. A táj jellegéből adódóan a kép határozottan tagolódik elő-, közép- és háttérre, amit Hofbauer igen ügyesen kapcsol összetartozó egységgé az előtérben felmagasodó fák segítségével. Kellemes a tágas, levegős égboltnak a tájhoz mért aránya is. Perspektíva szempontjából kifogástalan. Bármilyen aprólékosan részletezi is a távoli városképet, az nem válik tolakodóvá, hanem valóban hátterül szolgál, az előtér műszaki hitelességű közlendőjéhez. Staffázs alakjai jól alkalmazkodnak a tájhoz és változatosak: polgárok, parasztok, katonák, kocsisok, lovasok, valamennyien eleven, szórakoztató mozdulatokkal. Anatómiai szempontból ugyan nem kifogástalanok, a legtöbb bizonytalanság a fej és a törzs összekapcsalása körül tapasztalható, olykor szinte nincs is nyakuk — ám bizonyos jártasságot itt is tapasztalhatunk. A színezett példányok csiszolt színérzékről tesznek tanúságot. Ami a lap témáját, a próbavasútat illeti: az ötlet egy Bodmer nevű osztrák vállalkozótól származott, aki Angliában látott ilyen elmés szerkezetet. A világon az első lengővasút 1825-ben nyílt meg Stockton és Durlington között. A kőbányai létesítmény anyagi alapját részvénytársaság biztosította, amely remélte, hogy ez itt gyakorlatban ellenőrzött találmány országszerte haszonnal fog elterjedni. 1827 május elején kezdték építeni, Szent Istvánra készen lett. Ekkor utasokat is szállított, egyébként követ és téglát vitt a Hatvani vonalhoz.

5 Ócska tákolmány lehetett, s mire Hofbauer lapját árusítani kezdték, a próbavasútát szét is szedték. Hofbauer a lapot ,,A nemes magyar nemzetnek" ajánlotta. Aquatintáról lévén szó, mintegy háromszázötven példány készülhetett belőle. A nemes magyar nemzet polgárai azonban nem méltányolták a művész igyekezetét, és a lapok nem keltek el. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Hofbauer további, tervezett pest-budai vedutái nem jelentek meg. Arról, hogy ilyen tervei voltak, a Gemeitzige Blätter hasábjain olvashattunk.

6 A cikk — mai szóval: interjú — adatain kívül azért is érdekes, mert hangján átsüt valami Hofbauer személyes tulajdonságaiból, a huszonhat éves ifjú mindent-akaró, sietős tett vágyából. Befejezéséhez közel áll egy pest-budai vedutarajza — írják 1829 májusában — a kőbányaiéval azonos méretben. Ismertetéséhez még visszatérünk. Ezt is E. Gurk metszi majd Bécsben, 4 hónap múlva készen is lesz. Ezenkívül Hofbauer Pestről és Budáról német és magyar nyelvű leírást is készít rövidesen, ennek címlapját Buda dunai látképe fogja díszíteni. Rajzát prof. Frommel (Carl Ludwig) Karlsruheban metszi majd acélba. Továbbá Hofbauer sajátkezűleg fog litografálni egy-egy kontúrrajzot a két városról, ezeken számokkal jelzi a jelentősebb terecskéket és házakat, hogy azokat könnyen vissza lehessen keresni a leírásban. Készít mindehhez még két rézmetszetet a már lebontott próbavasútról, amelyeken annak egész szerkezetét elmagyarázza. A Müller-féle könyvkereskedésben elő lehet fizetni az egész sorozatra, a vevő a kőbányai lapot már haza is viheti foglalóul. A többiről majd később! — ígéri a szerkesztő, ám nem váltja be, mint ahogy az összesen hat, négy különböző technikával készítendő veduta sem jelent meg sohasem. 4 Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Bp. 1951. 141. o. Thieme—Becker. XVIII. köt. 236. o. 5 Gemeinnützige Blätter 1827. 67—70. számaiban. 6 Gemeinnützige Blätter 1829. 346—347. o. 240