Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219

három foglalkozási csoport százalékaránya folytonos és különösen a tisztviselők és az ingatlanbirtokosok kategóriájánál meglehetősen nagy emelkedést mutat. Ez a három csoport, amelynek tagjait — bizonyos megszorításokkal

85 — a város felsőbb rétegeihez számíthatjuk, 1848-ban a háztulajdonosoknak együttvéve 52,9 százalékát tette ki (1813-ban 42 százalékát, 1778-ban 15 százalékát). Hozzá kell tennünk, hogy ezeknek a háztulajdonosoknak nagyobb része (az összes háztulajdonosoknak mintegy 30 százaléka) nem lakott krisztinavárosi házában. A kép pontosabbá tételéhez meg kell vizsgálnunk a nem háztulajdonos lakosság összetételét is. Az adófizető bérlők foglalkozási összetétele a következőképpen alakult: Városi és állami vezető Kapás, Tisztv.,. ingatlanbirt. Fogl. nélk. napszámos, Fuvaros, Kereskedő, alkalmazott, polgár, özvegy, vincellér kézműves vendéglátó értelmiségi gyáros örökös öszszesen Nr. % Nr. % Nr. % Nr. % Nr. % Nr. % Nr. % 1 2,1 46 100 12 6,3 191 100 52 11,7 441 100 Mindenekelőtt szembeszökő, hogy a bérlők száma a táblázattal átfogott 70 éves periódusban mennyivel nagyobb mértékben emelkedett, mint a háztulajdonosoké. Ez is egyik jele volt a lassú városiasodásnak, az átlagos háznagyság növekedésének; ezzel függ össze, hogy míg 1778 körül átlag 5,5 fő, 1813-ban már 8 fő, 1848-ban pedig 11 fő jutott egy házra. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a házak átlagos nagysága ugyanilyen arányban nőtt; a XIX. században a városiasodás a lakásviszonyok rosszabbodásával, a zsúfoltság fokozódásával járt együtt. A bérlők társadalmi és vagyoni helyzete tekintetében a tárgyalt időszakban nem történt lényeges változás : a városi lakosság alsóbb rétegeihez tartozó első két csoport tagjai együttvéve a bérlőknek előbb 87, majd 78, végül 73,4 százalékát alkották. Csakhogy ezen a kategórián belül — ugyancsak a városiasodás jeleként — lényeges eltolódás ment végbe a mezőgazdasági és az ipari foglalkozásúak között, az utóbbiak javára, miközben mindkét foglalkozási kategória képviselőinek abszolút száma erősen megnőtt. A kereskedők és vendéglátók abszolút száma is emelkedett, de százalékarányuk lényegében változatlan maradt, a többi foglalkozási csoport viszont csak elenyésző mértékben képviseltette magát a nem-háztulajdonos krisztinavárosi lakosok közt. A Krisztinaváros fejlődésének első évszázada Pest és Buda egyesülésével lezárult. Ez idő tájt az első évtizedek nagy lendülete már alábbhagyott, az 1850-es évektől kezdve a fejlődés inkább csak az itt most nem tárgyalt hegy85 Bár a foglalkozás nem adhat teljesen biztos támpontot a vagyoni, társadalmi osztályozáshoz, a lefelé és fölfelé való eltérések nagyjából kiegyenlítik egymást. A tiszt, viselői, alkalmazotti kategóriába például feltétlenül bekerültek olyanok is, akik társadalmilag és vagyonilag a zömnél lejjebb álltak; ezzel szemben a Krisztinavárosban nagyobbrészt kevéssé tehetős kézművesek között is akadt néhány jómódú, sőt gazdag polgár. A krisztinavárosi kézművesek vagyoni helyzetére egyébként jellemző, hogy például 1817-ben a bérlőként vagy háztulajdonosként itt lakó 133 kézműves között 60 volt a céhbeli mesterek száma, s közülük is csak 30-nak volt legénye vagy inasa (az utóbbiak közül pedig mindössze 4-nek volt kettőnél több legénye). 1778 34 74,0 6 13,0 5 10,9 — — — — 1813 78 40,8 71 37,2 15 7,9 11 5,7 4 2,1 1848 153 34,7 171 38,7 49 11,2 5 1,1 11 2,5 215