Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
is álló Áldássy-palota előde); mindháromhoz nagy kert tartozott. Ezt követte a magánháznak jelentős méretű Kalmárffy-palota, a mai Kosciuszko Tádé utcáig nyúló parkkal. A Kuny Domokos utca mai páratlan oldalán és a Krisztina körúton ez után néhány kisebb, még Affolter 1774—76. évi szántóparcellázásából származó ház állt; az Orbánhegyi-árok mindkét partján viszont újra nagyméretű házak és kertek voltak: az egykori Thomayer-ház, 66 ekkor egy őrnagy tulajdona, az árok túlsó oldalán pedig Kuny Domokos háza és gyára. Az egykori temetőt délről határoló út (a későbbi Svábhegy utca) és a Krisztina körút sarkán 1775ben épült Schnürch-házat — amelynek kertje, a szőlőt is beleszámítva, egyike volt a legnagyobbaknak — most egy kocsmáros bérelte. Ezen a házsoron kívül a mai Pálya utca és Kosciuszko Tádé utca kiépülni kezdő házsorát látjuk a térképen. Ez mutatja, hogy megindult a volt botanikus kert századforduló körül kiárusított házhelyeinek beépítése: Lipszky térképe e területen hét házat tüntet fel; 1813-ig az adókönyvből kitűnőleg még két ház épült, a beépítés ütemét nem nevezhetjük tehát gyorsnak. Az itteni háztulajdonosok közt volt Buda város két tisztviselője (másodfiskális, levéltáros), három jobbmódú kézművesmester (köztük a templom melletti mészárszék tulajdonosa), két szőlősgazda és egy nádori belső lakáj. Ekkor már a Mészáros utca 3. helyén 1772-ben épült ház is egy kamarai tisztviselő tulajdonában volt, az 1810-es években tehát ezen a környéken már szembeötlő a városi és állami tisztviselők számarányának növekedése a háztulajdonosok között. A Krisztinaváros harmadik települési egységének a temetőn túli területet tekinthetjük. Itt az 1810-es évek elején Falk Ferenc 1775-ben épült, s azóta kibővített házával és hatalmas kertjével kezdődött a beépített terület. A Kékgolyó utca mai páratlan oldalán és a belőle nyíló kis zsákutcában már állt a XVIII. század végi szántóparcellázásból származó házsor, amelyben napszámosok, vincellérek kisméretű házai váltakoztak fuvarosok, szőlősgazdák nagyobb, bérlőket is befogadó házaival és nyaralókkal, amelyek vezető városi tisztviselők (Mocsy Károly városi chyrurgus, Gebhardt Xavér Ferenc választópolgár) tulajdonában voltak. Mocsy akkor még Mayerhof-nak nevezett nyaralója az elegáns épületek közé számított: az 1807-es országgyűlés idején egy püspököt szállásoltak el benne. 67 Az 1810-es évek elejére a Városmajor utca már hosszan kiépült. 1808-ban a város tervet készíttetett Hainisch Frigyes városi mérnökkel a Városmajor utca (ekkor még csak „eine gegen den Stadtmayerhof gehende Gasse") egy szakaszának — a mai 10—20. szám előtti résznek szélesítésére és szabályozására 68 (ez a terv azonban, nyilván a telektulajdonosok ellenállása miatt, akkor nem valósult meg). Az utca jelentőségét az is mutatja, hogy az egyik legelső krisztinavárosi utca volt, amely nevet kapott: egy 1810-es újsághirdetésben már Stadtmayerhof-Gasse-nak nevezik. 69 Ebben az időben a mai páros oldalon 27, a páratlan oldalon 17 ház sorakozott. A Lipszky-térképen jól látható, amit a telekkönyvekből is tudunk, hogy csaknem valamennyi házhoz nagy kert tartozott. 500 négyszögölön aluli telek alig akadt, de sok volt az 1000 négyszögöl körüli telek, sőt akadt néhány 66 Az 1774-ben épült házat 1783-ban vette meg Thomayer András mészárosmester. Thomayert azután állítólag szomszédja, Kalmárffy Ignác városbíró meggyilkoltatta (mérgezett ételt küldve át neki), hogy ne tanúskodhasson az anyagi visszaélések miatt ellene indított vizsgálatban (Takáts Sándor: Egy budai bíróról. A Bécsi Magyar Tört. Int. Évkönyve, 2. évf. Bp. 1932. 267—268.). 67 Lásd : Protocollum parochiae..., 25. 1. 68 FL, Térképtár, B. I. 24. 69 Lásd VOPZ, 1810. VI. 3. 203
