Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Felhő Ibolya: Buda elsősége a tárnoki városok között = Budas, Vorrangigkeit unter den Tavernikalstädten 153-178

Végül is — főként a két város jelentős anyagi áldozatának, meg a Rákócziszabadságharc hatásának eredményeként — 1703. október 23-án mindkét város visszakapta a szabad királyi városi rangot. A kamarai adminisztráció még ekkor is megkísérelte meggátolni a kiváltságlevélben biztosított jogok gyakorlati megvalósítását, Eleonóra királyné 1711. augusztus 28-i privilégiumlevele azonban végleg a városok javára döntötte el a kérdést.

34 Ezek után már semmi elvi akadálya nem volt annak, hogy Buda és Pest ismét bekapcsolódjék a tárnokszéki bíráskodásba; a gyakorlati végrehajtás azonban a következő tárnokszéki ülésen, 1722-ben mégis némi zökkenőkkel járt. Mint a tárnokszéki jegyzőkönyvben olvassuk, 1722. június 15^én Pozsonyban a tárnokszék ülésén megjelentek Buda és Pest küldöttei és kérték a bebocsátásukat. A tárnoki városok

35 erre hajlandók is voltak, de azt kívánták, hogy Buda és Pest bizonyos összeget fizessen a tárnokszéknek, amint ez szokásos, ha valamely város a tárnokszéki városok sorába kerül.

36 Indoklásul felhozták, hogy Buda és Pest város polgárai a városok elfoglalása óta nem vettek részt a tárnokszéken, a többi tárnoki város viszont „nagy fáradsággal és költséggel megszerezte és megerősítette a régi tárnoki kiváltságokat és cikkelyeket", sőt újakat is elnyert, amint ezt a tárnoki ládában vagy levéltárban elhelyezett kiváltságlevelek tanúsítják.

37 Buda és Pest küldötteinek kérésükre meg is mutatták a tárnokszéki protocollumot (nyilván a XVII. században tárnoki várossá lett városok felvételével kapcsolatos bejegyzéseket) s ebből látták, hogy semmi szokatlant nem kívánnak tőlük. Ök azonban nem akartak alkalmazkodni a szokásokhoz, ezért elbocsátották őket.

38 Valójában itt nemcsak a pénzről volt szó: a két város régi jogainak elismerését kívánta és mindenképpen el akarta kerülni azt, hogy visszavételüknek olyan látszata legyen, mintha új felvétel volna. Ezért, bár Buda, Pest és a hasonló helyzetben levő, szintén felvételét kérő Szeged város küldöttei június 25-én a pozsonyi városházán letették a kért 300, 200, illetve 150 Ft-ot,

39 csak úgy voltak hajlandók teljesíteni a tárnoki városok többi feltételeit (eskütétel, a kiváltságlevél kivonatának bemutatása), ha e városoknak az ülésen azt a helyet adják meg, amely őket régtől fogva megillette és a régi jog alapján (iure postliminii) megilleti; továbbá ha az újrafelvételi jegyzőkönyvbe történő bevezetésekor nem tesznek említést jótéteményről, új felvételről és arról, hogy mintegy az új raf el vételért teljesítik a feltételeket s egyáltalán semmilyen módon nem vonják kétségbe régi jogaikat.

40 Ezek után végül az 1722. június 26-i ülésen visszavették Buda, Pest és Szeged városát a tárnoki városok sorába és feleskették őket. Buda város részéről az esküt Kepler Gáspár Rüdiger bíró és Roth János jegyző tette le. Az eskütétel után a régi jog alapján a budaiaknak az első, a pestieknek a második üléshelyet jelölték ki, figyelmen kívül hagyva Kassa város küldötteinek ellentmondását. (Eddig ugyanis Buda és Pest kiválásától kezdve Kassa volt az első az ülésrendben s ezért sérelmesnek tartotta, hogy a harmadik helyre szorult viszsza). A visszavett városok állásfoglalására jellemző, hogy küldötteik szükséges34 Bonis i. m. 31. 1. 35 Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Eperjes és Szakolca városán kívül ekkor már Modor, Korpona, Kőszeg, Kismarton, Debrecen, Zágráb, Szatmárnémeti és Komárom is tárnoki város volt. 36 Orsz« Levéltár, Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. kötet 467. 1. 37 Uo. 470. 1. és Budapest Főváros Levéltára, Buda v. lvt. Misc. ant. 581. sz. 1722. év. 38 Orsz. Levéltár, Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. kötet 467. 1. 39 Uo. 472. 1. 40 Budapest Főváros Levéltára, Buda v. lvt. Mise. ant. 581. sz. 1722. jún. 26. 160