Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37
egyértelműbb kifejezéssel helyettesítette és „adversarii"-t írt helyére. 17 A „pars adversaria" tehát ismét a bővebb oklevélnek a rövidebb szövegben már átalakított, eredetibb kifejezése, a „rationes"-hez hasonlóan. Érdekes eltéréseket mutat a hosszabb és a rövidebb változatnak a prépost bírói hatalmát körülíró, bővebben kifejtő része is. Györffy szerint a rövidebb oklevél változata a hívebb és a régibb, amely szerint a budai egyház népei felett „sem bilotus, sem comes, sem curialis comes" nem bíráskodhat. Felfogása szerint ez a régebbi szöveg, és ez módosulást szenvedett a feltevése szerint 1273 előtt keletkezett hosszabb oklevélben. 18 Ez ti. a bilotusra való hivatkozást az Aranybulla utáni jogfejlődésnek az eredményeként hagyta volna el, mert a régi billogos bírói intézmény a hosszabb oklevél fogalmazásának idejére állítólag már elvesztette jelentőségét és visszafejlődött. Györffy szerint ezért hangzik így a hosszabb oklevél bírói privilégiumot kifejtő mondata: „Buda városában és területén a budai préposton kívül senkisem bíráskodhat." 19 Ez az érvelés nem fogadható el. Ui. sem a billogosok joghatóság alóli kifejezett kivétel feltüntetése, sem pedig a privilegizáltak feletti intézkedéstől eltiltott bírák taxativ felsorolása nem szükségszerű kelléke a XIII. század elején kelt privilégiumoknak, így Imrének 1200 k. kelt oklevele: „Populos etiam ipsorum nee coram aliquo iudice stare, et a nullo prêter nos vei quemcunque vice contra episcopum vel comitem tunc iudicem eis dederimus de reliquo prorsus iudicari permittimus" 20 , vagy II. András oklevele 1209-ben: „populos, quos collegerint . . . nullus présumât iudicare, inquietare excepto nobis et palatino vel cui ad preCes eiusdem (Adolphi) prepositi .. . preceperimus." 21 Ezt az oklevelet Györffy más vonatkozásban idézi is. 22 Az 1209. évi privilégium ugyanazt az általános jellegű tilalmi formulát használja, és ugyanúgy nem részletezi az ítélkezéstől eltiltott bírákat, mint a budai hosszabb oklevél: „Nullus ... iudicare ... présumât". Ezért, ha a billogosok szerepeltetése alapján lehet is a rövidebb hamisítvány aránylag korai volta mellett érvelni, a hosszabb oklevélnél korábbi mivoltát vagy azzal szemben való hívebb szövegét ez semmiképpen sem bizonyíthatja! A bírói kiváltság eltérő szövegezésének okát másutt kereshetjük. Különböznek az oklevelek a bírói kiváltság eredeteztetésében is. A hosszabb oklevél, amennyire kivehető, Imre privilégiumára hivatkozva biztosítja a prépostnak a budai ítélkezés kizárólagosságát, a rövidebb változatban viszont II. András új kiváltságként „maior et amplior lib er tas"-ként bővíti a prépost joghatóságát. Továbbá a hosszabb oklevél a prépost kizárólagos ítélkezését „in Budensi villa seu territorio" mondja ki, a rövidebb szöveg szerint viszont „populum Budensis ecclesie" ne merészelje senki ítélni a préposton kívül. A két kiváltság korántsem azonos ! Az egyik Budára korlátozódik, a másik azonban általában privilegizálja a budai káptalan népét, lakóhelyre való tekintet nélkül. A rövidebb oklevél vizsgált passzusa, nézetem szerint, úgy értelmezhető, hogy ez a káptalannak másutt, nem Buda területén lakó népeit is kizárólag a prépost ítélkezése alá akarja rendelni, és ki akarja venni a helyi bíróságok joghatósága alól. A káptalannak Buda területén kívül Györffy szerint már a XII. században is voltak 17 Az „ellenség" értelmű pars adversaria-t használja pl. Bertoldus monachus Augiensis (XI. sz.), idézi a Mittellateinisches Wörterbuch (I. Bd. Lieferung 2. Berlin 1960. 251. col.). 18 Ezt vallotta Gárdonyi is. L. az 1. §. 21. jegyzetét és a hozzátartozó szöveget. 19 Györffy: Disszert. 175. 20 E fejezet 6. jegyzetében i. m. I. 370. 21 Fejér, G.: Codex Diplomaticus regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. (Röviden: CD.) III. Budae, 1829. III/l. 77. 22 Györffy: Disszert. 179. és Függelék 31., 132. jegyzet. 2 Tanulmányok Budapest múltjából 17
