Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111
lett a jelentős írásbeli munkák lebonyolítására nótáriusokat vagy diákokat alkalmaztak, akik az irattárat és a pecsétet is kezelték. 31 A budai szandzsák 1632. évi javadalomdeftere szerint ekkor Rákoscsaba: „Ziámet Csaba, tartozik Pesthez, 20 000 akcsével, Hüszeijn bin El Hadzs Ahmed birtokában van, az 1630. évi berátja értelmében". Így tehát 1630 óta nem a budai pasa, hanem egyik főemberének javadalombirtoka lett Rákoscsaba, melynek erősen lecsökkent lakossága ellenére adója jelentősen megemelkedett. A fenti török főtiszt Rákoscsabát, valószínűleg nem reálisan értékelt adó jövedelme vei kapta, mivel az adók összegét az árak felemelkedése is befolyásolta és mesterségesen felnyomta. így a török javadalombirtokos csak papíron létező jövedelmeket kapott. A XVII. században ez általános jelenséggé vált, és azt eredményezte, hogy a török birtokos is rátelepedett falujára, és természetben felélte, illetve ő maga értékesítette a földesúri szolgáltatással részére biztosított jövedelemágakat, mint a búzatized stb. 32 Az 1661. évi portális jegyzék részletesen elmondja Rákoscsaba kapcsolatát a füleki várban székelő megyei hatóságával, Ráday András szolgabíró ez évi jegyzőkönyve 7. számú bejegyzése szerint: „Csaba falu, portái No. 5, Az csabaiak küldöttek fel élénkbe két embert: 1. Űri Mihály Au. cir. 55, 2. Gergely deák Au. cir. 60, megesküdtetvén őket erős hittel és előszámláltatván az falunak egyvégtől fogva az más végéig az egész helyes, fél helyes és a magok házaiba lakos sellyér embereket úgy találtuk, hogy ez a falu is nyilván pusztult s többé nem terjed portájuk negyedfélnél, azért írtuk ad porta No. 3 és fél. Defaltáltunk portájukból másfelet No. l 1 ,^"331 Látjuk, hogy Űri Mihály, akiről már tudjuk, hogy Rákoscsaba volt parasztkapitánya, valószínűleg ez idejű bírája, jegyzőjével együtt vitte fel a portális adót, és a szolgabíróval elszámolást készített, ugyanakkor az új adókivetést is elvégezték, számbavéve a falu portáit. A portaszámításra példa az 1635. évi Bereg megyei portális adó behajtás utasítása, amely kimondja, hogy 4 portára 4 egész telekkel 4 egész ekével és 8—8 igásállattal bíró jobbágyot kell számítani, félportára 4—4 igásállattal bírókat és a 2—2 igás jobbágyokat már zselléreknek számították. Az adóztatás alapjául tehát a termelőeszközöket tekintették, így valószínű, hogy a fentemlített pusztulás csupán a falu igásállatszámának csökkenését jelentette, amely következtében a zselléresedés miatt került sor a rákoscsabai portaszám csökkentésére. 34 A Rákos vidék többi falujáról 1661-ben a következő dicális feljegyzés készült: „Csíktarcsa porta No. 1 és fél, Fót porta No. 4, Pécel porta No. 1, és végül Kerepes porta No. 1". A következő, 1668. évi megyei összeírás szerint a Rákos vidék falvai a következő képet nyújtják: „Csaba porta No. 2, Péczel porta No. 1, Cinkota porta No. 1 és végül Csíktarcsa porta No. Vé"- így ez adatok alapján tehát a falvak helyzete még tovább romlott, az elszegényedés következtében a zsellérség száma növekedett, és a porták száma csökkent. A következő, 1683. évi portiokivetés még szomorúbb képet nyújt: Csaba falu egy és 31 Szakály Ferenc, Parasztvármegyék a XVI. és XVII. században, Budapest 1969, 31 ; 42—43, 117 és 141 1., Takáts S., Eokhart F., Szekfü Gy., A budai basák magyar nyelvű levelezése, Budapest 1915, 186 1., „Kollonits János egri főkapitány Uvejsz pasának írta: „az cöglédiek felöl... az paraszt embörnek nem köllene az vitézlő röndhöz avatni magokat". (1579-ben parasztvármegye Cegléden?) 32 Purjesz István, A török hódoltság Pest megyében a XVII. század második felében; Levelezési Közlemények XXVIII. évf., Budapest 1958, 180 1. és Velics A.— Kammerer E., op. cit. II. köt. 270 1. 33 p m . Lvt, C. P. II. 21 (1661). 34 Bakács István, A dicalis összeírás: Magyarország történeti demográfiája, Budapest 1965, 63 1. 100
