Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111
Végül adóbevételként szerepel még egy „niyabet" nevű bírságpénz is. Ezt a falusi kihágások után szedték: káromkodás, verekedés, nyilvános gyalázkodás stb. 22 A büntetéspénz kirovása a falu bírájának feladata volt: 1546-ban 20 akcse, azaz 40 dénár, 1562-ben már 190 akcse, azaz 3 magyar forint, 1580-ban 1075 akcse, azaz 10 forint körül fizettek, 1590-ben is. A falusi bíró szerepköre a török uralom alatt jelentősen megnőtt, ő lett a falusi közösségek vezetője: az adóbevallás, az adófizetés, a kihágások és a közbiztonság helyi végrehajtója. A bíró képviselte a falut a török és magyar hatóságok előtt, mind közigazgatási, mind igazságszolgáltatási téren egyaránt. Rákoscsaba igazságszolgáltatási feljebbviteli fóruma a pesti török Kádi volt. Ez a pesti „török bíró", mint általában a többi kádi is, kettős funkciót végzett: igazságot szolgáltatott, és a közigazgatás ellenőrzésében volt a kormányzat segítségére. Olyan ügyek kerültek elé, melyek meghaladták a magyar bíró hatáskörét, így a magyar alattvalók is mohamedán törvényekhez voltak kénytelenek fordulni. A kádi elnöklete alatt működő mohamedán egyházjogi testület előtt a magyarok rendszerint alperesként jelentek meg. De olyan ügyek is a kádihoz tartoztak, amelyek a középkorban a hiteles hely, az újabb korban a közjegyző vagy az ügyvédek munkáját képezik. 1546-ban Rákoscsaba bírája Somogyi Mihály volt, a falu többi vezetője Máté pap és Ambrus diák voltak. 1562-ben Somogyi István a bíró, Boros Máté a pap és Ambrus diák, valamint István diák voltak ugyanazon a helyeken. A következő években bírók Szabó György és Csabai András voltak, a pap és a diákok neve nincs feltüntetve, viszont András kovács neve szerepel. A falu kovácsán kívül még az 1590. évi összeírásban 11 legény neve után magyarul szerepel a „szolga" megjelölés, mely itt az évi munkára elszegődött cselédeket, béreseket jelenti. Ez a kis megjelölés ismét bizonyítja, hogy Rákoscsabán az egész- és féltelkes módos jobbágyok mellett zsellér- és cselédréteg is élt. A török összeírások a falusi bíró nevét általában az első helyen tüntetik fel. A falu lelkésze, biztos, hogy a református gyülekezett papja volt. A falu jegyzője és egyetlen írástudója a diák néven említett tanult „litterátus" ember volt, azonban e diák megjelölés gyakran nemcsak az írástudót, hanem a kereskedőt is jelentette. Talán feltételezhető, hogy Rákoscsabán is éltek kereskedők. A Rákos patakon működő vízimalom tárgyalásánál láthattuk, hogy egy időben volt a budai pasa és a feljegyzés szerint Széchy Tamás birtokában. Ez a kis adat is bizonyítja, hogy Rákoscsaba és az egész Rákos vidék ez időben két úrnak adózott: a régi magyar földesúrnak és az új, török birtokosnak, A magyar földesuraknak és az elmenekült nemesi vármegyének az országgyűlés 1567. évi 3. te. és az 1569. évi 10. te. határozata szerint minden országos adó felét fizették a hódoltsági falvak. 23 Ezt a gyakorlatot bizonyítja az 1554. évi Pest megyei dicális összeírás is, az 1547. évi utasítás a dicatorok részére a hat magyar forint ingósággal rendelkező lakosok összeírását írta elő. A Rákos vidéken a fenti utasítás szerint a következő összeírást készítették el: „Chyaba soluit de por. 20, Zinkotha soluit de por. 20, Kerepes soluit de por. 20, Chyk Tharcha soluit de por. 12 .\ .". stb. Ezenkívül 1576., 1578. és az 1582. évi dica jegyzékben 20 portával s földesuranként „Báthory" (talán: gágyi Báthori András?) szerepel. E portális adó összege 1—3 magyar forint között mozgott, és általában két részletben szedték. 24 22 Uo., 17 1. és uő. A hatvani... 6—7 1. 23 Borovszky Samu, op. cit. 345. 1. 24 OL, E 554, Kamarai és városi iratok, Fol. Lat. 2128/11., 46/a és 47. 1. és OL, E 158, 62. kötet. 7 Tanulmányok Budapest múltjából 97
