Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vass Előd: Török adatok Rákoscsaba és Rákoskeresztúr hódoltságkori történetéhez = Türkische Angaben zur Geschichte von Rákoscsaba und Rákoskeresztúr aus der Zeit der Türkenherrschaft 87-111

talán szintén adózás alá került.

21 A len- és kendertermelés 10 magyar forint értékben folyt, valószínűleg e termés kizárólag saját háziszőttesek készítésére szorítkozott. A sertésszaporulat és a bárányszaporulat tizede után is adót vetettek ki, átlagosan egy sertés után 2 akcsét, a bárány után 13 akcsét szedtek. Rákoscsabán a sertés- és bárányszaporulat így alakult : tizedösszeg sertés 1546 20 akcse 10 db 1562 225 112 1580 200 100 1590 300 150 1546 körül alig egy-két tucat sertésállománnyal rendelkezett a falu, de 1562 után már nagyarányú sertésszám-növekedés a sertéskereskedelem fellendülését jelentette. A nagyobb sertéskondák makkoltató hizlalására a jelentős erdőterület szolgált. A bárányszaporulatról korábbról nincs adat, de 1580 után egyszerre jelentős juhtenyésztésről értesülhetünk. A juhok és a juhtenyésztésből származó termékek piaci értékesítése nyilvánvaló: a hús, a bőr és a gomolya stb. A fenti 100—150 darabszámú sertés- és a 150—220 darabszámú bárányszaporulat évi adataiból terjedelmes erdő- és legelőterületre lehet számítani. Az erdő- és legelőhasználati illeték összege csak 1590-ben került lejegyzésre 2750 akcse értékben, ami kb. 27 magyar forintnak felelt meg. Ez illetéket minden háztartás (hane) egy gurus, vagyis 50 akcse összegben fizette. Ez illetéket tehát Rákoscsabán 55 háztartás fizette, valószínűleg csak az állatokkal rendelkező egész- vagy féltelkes családok, mivel legelőt csak nekik osztottak. így a házas és hazátlan zsellérek és a cselédek kimaradtak ez illeték fizetéséből, ami azt jelenti, hogy a feltételezett 110 paraszt család fele volt módos jobbágy és a másik fele zsellér volt. Rákoscsaba szarvasmarha-állományára vet halvány fényt a kincstári „yava" jövedelem nevezetű illeték, amit a „bitang marha", a tilosba tévedt állatok után szedtek, mint büntetéspénzt. Ez illetéket csupán 1562-ben 200 akcse, azaz három forint körüli összegben jegyezték fel. Egy-egy marha megbüntetésére hat akcsét szedtek, így e fenti összeg évi 35—40 marha megbüntetését jelentette. A Rákos patakon egy háromkerekű vízimalom működött, amelyről a török adórovó 1546-ban feljegyezte: „Széchy Tamás malma". így megtudjuk, hogy ekkor ki volt a falu magyar földesura. E malom 1546-tól változatlanul 75 akcse illetéket szedtek, ami 1562-ben egy magyar forintot ért. A malom mellett még egy halastó is volt, amiről a török adórovó szintén megjegyzést írt: „Rákos tó, kincstári". A halastavakból kifogott halak felét szedték adóba, így 1546-ban feltüntetett 300 akcse, azaz négy magyar forint a felbecsült egész halmennyiség felének értéke volt. A későbbi években csupán a malom került összeírásra, a halastóról többé nincs említés. A mennyasszonyadót a faluban évente kötött házasságok alapján szedték. A hajadonok 30 akcsét és az özvegyek 15 akcsét fizettek. Rákoscsabán az 1580/90-es években évi 50 akcsét fizettek ki, tehát évi 2—3 házasság történt ez időben. 21 A „széna tized" és a „széna ára" kifejezésekre nézve: Fekete Lajos, Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, Budapest 1943, 17. 1.: 1562 után évi 20 kocsi széna termett. tizedösszeg bárány 200 akcse 150 300 220 96