Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Kumorovitz L. Bernát: Adatok Budapest főváros Árpád-kori történetéhez = Beiträge zur Geschichte der Haupstadt Budapest im Zeitalter der Árpáden 7-37
ban 17 . Legrészletesebben Belitzky János foglalkozott az 1212. évi oklevél hoszszabb változatával. Öt is Óbuda helyrajza érdekelte, ezért elsősorban e változat átirataiban szereplő topográfiai névhasználat korát vizsgálta s ennek alapján — mint Gárdonyi — a következő sorrendbe helyezte őket: Legrégibb az 1295-i, utána a IV. László-féle (1273-i) szöveg következik I. Károly király 13284 átiratában, a 3. helyet pedig az esztergomi káptalan 1332-i transsumptuma foglalja el. A rövidebb oklevelet Szentpétery alapján elveti, megjegyezvén róla, hogy a hiteles oklevél legutolsó (esztergomi) átirata után (1332) készülhetett 18 . Belitzky, bár a hosszabb példányt nem tartja „hamisítottnak" 19 , mégis azzal zárja le fejtegetéseit, hogy: „Az átiratok ilyen csoportosítása után még mindig kétséges... az 1212. évi oklevélben szereplő adatok hitelessége, mért ennek az egyházra vonatkozó nagy kedvezései és az, hogy később a gerecsi részeken ellentmondásokat találunk, méltán kelthetnek gyanút, különösen, ha ismerjük a Sopron megyei Borsmonostor hasonló természetű hamisítványait. Mivel azonban az oklevél esetleges hamis volta vagy inter polatió ja a helyrajzi adatok szempontjából közömbösnek tekinthető", a kérdéssel tovább nem foglalkozik. Lényegében tehát Belitzky az 1212-es oklevelekkel kapcsolatban 1938-ban nem gyakorolt teljes diplomatikai kritikát, 1941-ben pedig, a rövidebbet meg sem említve, a hosszabbikkal kapcsolatban az 1938-ban kifejezett gyanúját megismételte — általánosságban megjegyezvén, hogy ez az oklevél „sok minden olyat tartalmaz, ami... hamisítások mellett szól". 20 1941-ben Gárdonyi is azt írja már, hogy: „Hamisítványnak látszik az átírásokban fennmaradt szöveg is, annak ellenére, hogy Szentpétery hitelesnek véli", s annak a véleményének ad. kifejezést, hogy „a káptalan mégis kapott II. Endre királytól az óbudai területen gyakorlandó jogosítványokra vonatkozó oklevelet, amelyből az említett két oklevelet készítették ..." A legszembetűnőbb különbség a két oklevél között, hogy a hosszabb szerkesztés szerint a bíráskodás „a már meglévő polgári településen kívül akkor is megilleti a káptalant, ha ott újabb község keletkeznék". Ilyen község pedig Gárdonyi szerint Bana földje. Ez 1288-ban a káptalan területén van. II. Endre oklevelét először IV. László írta át 1273-ban, 1269-ben pedig még nem volt meg, ezért Gárdonyi szerint 1269 és 1273 között készült, s a határok megjelölése lehetett benne az újítás, „mert erre volt szüksége a budai káptalannak, hogy jogosítványainak gyakorlását biztosíthassa". 21 Két évvel később e véleményét bővebben is kifejtette. 22 Ezzel szemben 1945-ben Gárdonyi úgy használja az 1212-i oklevél hosszabb változatát, mintha sohasem vonta volna kétségbe annak hitelét, s a régi véleményéhez képest új megjegyzése, hogy a benne foglalt határleírás „nem Óbuda városa, hanem az óbudai káptalan földesúri fennhatósága alá tartozó terület határleírása". 23 Az utóbbi években Fügedi Erik használta fel az 1212-es oklevél hosszabb változatát — teljes mértékben hitelesnek fogadva el azt. (A rövidebb nála is hamis.) Szerinte ,,az oklevél kritikusai nem ismerték fel azt, hogy az 1212-i privilégium egyik legkorábbi 17 L. a 2. jegyzetben i. művet. 18 Belitzky J.: Adatok Budapest középkori helyrajzához. TBM. VI (1938) 62—102. 19 U.O. 74. 20 Belitzky J.: Észrevételek Budapest koraközépkori helyrajzához. (Tallózás Budapest és környéke múltjából. 2.) Budapest, 1941. 28. 21 Buda és Pest a tatárjárás előtt. (Tallózás Budapest és környéke múltjából. 1.) 25. 22 Az óbudai káptalan kritikus oklevelei. Turul 57 (1943) 17—21. 23 Óbuda és környéke a középkorban. Budapest Régiségei XIV (1945) 573. — Ez a véleménye már Wenzelnek is. L. a 6. jegyzetben i. m. 77., 12. reg. 9
