Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

helyzet feszült voltára, hogy a megye nem merte kihirdetni az un. általános tiltott pontokat (puncta prohibita generalia), vagyis a jobbágyokra nehezedő bizonyos földesúri visszaéléseket országos érvénnyel tiltó királyi rendeletet, melyet a helytartótanács 1766. február 20-án és július 29-én küldött meg neki kihirdetés végett. A helytartótanács ismételt felszólítására később azzal indokolta eljárását, hogy ebben az időben a szomszédságban és más dunántúli megyékben a nép nagyobb része lázongott és ezért attól tartott, hogy ha kihirdeti a pontokat, ennek a megyének a népe is kitör.

4 Az uralkodó figyelmét azonban mégsem ezek a megmozdulások, hanem az 1766-ban a korona, illetve a kamara földesurasága alákerült Pest megyei birtokok: a ráckevei kamarai uradalom és az óbudai koronauradalom úrbéri viszonyai rendezésének szükségessége irányította Pest megyére. Óbudán, Békásmegyeren, meg Csepelen és Promontoriumon kívül még húsz helység tartozott az óbudai, ill. ráckevei uradalomba. Ezek ügyeinek tárgyalása során rendelte el 1767. június 5-ón II. József — aki ekkor már korrégens volt Mária Terézia mellett —, hogy Pest megye tegye meg a szükséges intézkedéseket az úrbérszabályozás megindítására: tegyen javaslatot a telki állomány megszabására és a helységek osztályba sorolására nézve. Külön királyi biztost nem küldött ki a megyébe az úrbérszabályozás irányítására, hanem Szvetics Jakab személynökre, a megye adminisztrátorára bízta a munkálatok irányítását.

5 (Szvetics látta el a megyében a főispáni teendőket a főispán, Albert főherceg helytartó helyett.) Pest megye általános úrbérrendezése ügyében a megye részéről történt ellenvetések, meg a telki állomány nagyságának megállapítása s a helységek osztályba sorolása tekintetében az államhatalom ós a megye közt lefolyt alkudozások stb. ismertetését mellőzve, csupán a tárgyunk szempontjából fontos végső döntések és események közlésére szorítkozunk. Mária Terézia 1768. október 26-i rendelete értelmében Pest megyében négy osztály állíttatott fel s ezekben az egésztelekhez tartozó szántó előírt nagysága 24, 26, 28, illetve 30 hold volt. Az egésztelekhez tartozó rétnek pedig — az osztályoktól függetlenül a sarjúkaszálási lehetőségek szerint igazodva — 8, 10, illetve 12 szekér szénát adó területűnek kellett lennie.

6 Egyebekben pedig (belső telek nagysága, a jobbágyok kötelességei és jogai, a földesúr jogai stb.) a királynő 1768. augusztus 22-i döntése értelmében az egész országban bevezetendő egységes urbárium rendelkezései voltak irányadók Pest megyére nézve is.

7 Ennek leglényegesebb pontjai a következők: a belső telek nagysága mindenütt egy hold. Az egésztelkes jobbágyok heti egy nap igás vagy két nap kézirobotot kötelesek teljesíteni a földesúrnak, a kisebb telkűek arányosan kevesebbet. Minden négy egósztelek után évente még egy hosszúfuvar is jár. A házas zsellérek 18, a hazátlanok 12 nap kózirobotot végeznek évente. A cenzus, amelyet a telkes jobbágyok és házas zsellérek fizetnek, egységesen évi 1 forint. Az ajándék egésztelkenként évi 2 csirke, 2 kappan és 12 tojás, 1 itce vaj és 30 egész telek után 1 borjú. Kilencedet kell adniok a jobbágyoknak a föld minden terméséből, továbbá bárányból, gidából, méhből. A jobbágyok Szent Mihálytól (szeptember 29.) Szent Györgyig (április 24.) árulhatnak bort, ha van szőlőjük, ha pedig nincs, csak karácsonyig. Ingyen faizás és mérsékelt díj ellenében makkoltatás illeti meg őket. A megye e rendelkezések figyelembevételével 1768. szeptember 15-én beküldte a helységek végleges osztályba sorolását ; nyolc helységet azonban — köz4 Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár, Dep. urbariale, Acta urb. com. Pestiensis 1768. március 8. 5 Uo. 1767. június 25. «Uo. 1768. október 26. 7 Uo. 1768. augusztus 22. 123