Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

művezetőket irányították. A művezetők a csoportvezetőket és az élőmunkád csoportvezetőket irányították, akik pedig a munkások közvetlen főnökei voltak. A másik igazgató a revíziót, az adminisztratív és kereskedelmi szerveket irányította, elkészítette az éves mérleget, amit a vezérigazgató terjesztett évenként jóváhagyásra az igazgatóság elé. Az igazgatóságnak volt elnöke, alelnöke, és voltak tagjai. A hannoveri, később pedig a Standard Tröszt központtal hivatalosan az igazgatóság, gyakorlatilag a vezérigazgató tartotta a kapcsolatot. A külső központ bonyolította a szabadalom átadásokat és átvételeket. Nagyobb horderejű döntéseket engedélyük nélkül nem lehetett végrehajtani. Üzemfejlesztéshez, új épületek emeléséhez minden esetben a központ engedélye volt szükséges. Befejezésül ismertetem azt a gyártmánylistát, melyet a telefongyár bocsátott a rendelkezésemre. Alakulásától a gazdasági válság éveiig a Telefongyár az alábbi termékeket gyártotta: kék-író berendezések, LB telefonok, CB telefonok, telefonközpontok, elektromos csengők, jelző-kürtök, számjelző tablók, billentyűk, villámhárítók, gyengeáramú szerelési cikkek, erősáramú szerelési cikkek, telefonközpontok átkapcsol ói, elektromos vízállásmutató, távhőmérők, önműködő tűzjelzők, pénzszekrény biztosító berendezések, gázfőzők, evőeszközök, korcsolyák, villanyórák, borotvakészletek, cipzárak, katonai detektoros és lámpás rádiók, paradicsompaszírozók, klf. vasútbiztosító, jelző- és állító berendezések, gyújtógyertyák, csónakmotorok, benzinkutak, logartárcsák, mosógépek, hűtőgépek, számológépek, sterilizátorok, és a legkülönbözőbb fajtájú katonai és hadi cikkek. A későbbiek során egyéb új gyártmányokat is bevezetett a Telefong}^ár, de a válság utáni, a második világháborús, és a felszabadulás utáni éveket egy újabb tanulmányban fogom ismertetni. 332