Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

1875-ben már 264 lóerejű gőzgépekkel felszerelve (igaz, maga a tégla vetés még kézierővel történik) 46 millió téglát állítanak elő évente, több mint 700 munkás munkájával. A volt tulajdonosoknak és továbbra is főrészvényeseknek a gyár eddig more patrio — mint látjuk — már három, összesen 7504 forint házbóradóra kötelezett házat is hozott a Belvárosban, közülük csak az egyik, a nagyforgalmú Deák Ferenc utcának, illetve a Kishíd (ma Türr István) utcának a Duna-partra eső végén 5504 forint házbéradót fizet.

15 A még ekkor is egyéni cégek közül az adójegyzékből (a cégjegyzéket is segítségül híva) csupán egyetlen pesti virilista téglagyáros nyomozható ki: a háztulajdonosként szereplő Lechner N. János — de 652 forint összadójából az 532 forint jövedelmi adót még 1815-ben létesült (1838-ban az árvíz után pedig hatalmasan fellendülő) téglagyára után fizeti. Lechner még a XVII. század végén Pestre települt, valószínűleg kismartoni eredetű német polgár családból ered. A XVIII. század végén Lechner Simon kőműves pallér: az ő fia, Lechner N. János (1774 — 1845) Zitterbarth Júliát veszi feleségül, a klasszicizmus neves pesti építőmesterének családjából. Lechner amellett, hogy téglát gyárt, a városépítést szabályozó szépítő bizottmánynak is jegyzője — de építészeten kívül is vállalkozó szellem. A Városligetbe ő hozott először körhintát falovacskákkal, ós ő járatja az első omnibuszt a Király utcán át a Ligetbe. Hasonnevű fia (1812 — 1884) ügyvéd lesz és Pest városának szolgálatába lép: a téglagyártást azonban nem adja fel, sőt gyárát egyesíti a Zitterbarth örökségből rászállt téglagyárral. 1875-ben — mikor e Lechner építésszé lett fiának, Ödönnek már állnak első, Pártos Gyulával közösen épített házai: a Múzeum krt. 33-ban Lenhossék orvosprofeszszor bérháza, a Veres Pálné utca 9., a Szent István tér 3. és a Bajcsy-Zsilinszky út 43. — Lechner kőbányai téglagyárában már egy 35 lóerős gőzgép dolgozik, a téglát azonban 40 férfi, 45 nő és 10 gyermek munkása egy téglamester irányításával évi 300 napon át, napi 10 órában még kézzel veti: évi 4 millió darabot.

16 A kamarai jelentés kapcsán azonban kiderül, hogy a téglagyártás Pesten nemcsak Lechnernek jutott eszébe : téglagyára van ugyanis a két város egyik legnagyobb virilistájának, a Budán 3060, Pesten 2579, összesen tehát 5139 frt adót (s ebből 1943 frt jövedelmi adót) fizető, 1878-ban szobi előnévvel nemességet is nyerő Luczenbacher Pálnak is. Hatalmas vagyonát ő elsősorban nem a téglán, hanem a fán szerezte, mellyel a belga származású, állítólag már a XVII. sz. végén Szobon letelepedett családból nagyobb mértékben először a XVIII. sz. végén Luczenbacher János kezdett kereskedni. Luczenbacher János hajótulajdonos is volt és nyilván része volt a rohamosan növekvő dunai gabonaszállításokban is. Két fia, János és Pál (sz. 1818) közül az előbbi 1826-ban már pesti polgárjogot szerez és az olcsó vízi út segítségével a testvérek nagyban megkezdik a fővárosnak a Szob környéki erdőkből történő tűzifaellátását. Az 50-es évek elejére e vonatkozásban cégük gyakorlatilag már monopolhelyzetre tett szert (miközben unokaöccsük és apjuk gyámfia: nagybátyjuknak, a korán elhalt Luczenbacher Józsefnek János nevű fia [1796 — 1871] az értelmiségi pályát választva a magyar tudományosságnak válik kimagasló alakjává; az Akadémia első tagjai közé tartozik, ki a 30-as években nádori megbízással tesz külföldi tanulmányutakat a Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek gyarapítására, ásatásokat vezet és 1848 nagy nemzeti fellobbanásában Erdyre változtatja nevét, melyet azután az általa 50-es években felfedezett nyelvemlék kódex fog majd mai napig megőrizni). A fakereskedő Luczenbacherek eközben az 1850-es évektől a favágást gépesítették, gőzfűrészeket állítottak fel: 1855-ben már 18 fatelepük van a városban, és ekkor már építési vállalkozásba is belebocsátkoznak. Főleg földmunkákkal ós nagy faanyagfelhasználással járó építkezéseket vállalnak: vasútvonalak ós gátak építését. Gregersen is náluk kezdi ós sokáig velük közösen vesz részt nagy vállalkozásokban; — nem véletlen, hogy—mint láttuk—1865-ben Luczenbacher-fóle fatelepeket vesz át. A találékony Luczenbacherek azonban a hatvanas évektől kezdve már hajózási 15 A Miesbach-Dräsche komplexus alakulására: Mérei i. m. 208 — 210. 336 — 337., 339. L; Lederer i. m. 37 — 39., 247 — 249. L; Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon 1867-1900. Bp. 1954. 128-130. 1. Haasékra: uo 478-480. 1. 16 Lechnerre: Kismarthy Lechner Jenő: Lechner Ödön. Bp. 1961. 1 — 10. 1.; Mérei i. m. 209. 1. 266