Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Nagy Lajos: A budai Vár topográfiája a XVII. század végén = Die Topographie der Budaer Burg am Ende des XVII. Jahrhunderts 81-119

században) a városi mészárszék. A víztorony és a mai Dísz téren volt főőrségi épület között a XVII—XVIII. században öt lakóházat és egy kaszárnyát építettek. Ezek a házak részben a Karmelita, részben a mai Szent György utcára néztek. A Szent György utca elnevezése a XVII. század végén Palota utca (Schloss Gasse) volt: a Fehérvári kaputól vezetett a várpalota felé. Az utcának a várfal felé eső oldalán 1696-ban 15 telket jelöltek ki, amelyeknek sorát három kis köz szakította meg: a Rondell gässel (amely a Fehérvári kapu rondellájához vezetett), a Schanz gässel és a Bateri gässel (ma Lovarda utca). Házak azonban itt csak hét (régi fennmaradt falakkal rendelkező) telken éjaültek, elsősorban katonai alkalmazottak számára. A többi kijelölt teleknek a helyén, a Sánc közön túl, a XVIII. század folyamán, a tüzérek számára emeltek lakóházakat, mert itt — a várpalota területét a várostól elválasztó falon belül — volt az ágyútelep. 1696-ig — a budai kamarai adminisztráció kimérése alapján — a mai vári lakónegyednek csaknem a teljes, házépítésre alkalmas területét igénybe vették. A telkek száma azonban a XVIII. század folyamán jóval kevesebb volt, mint az 1696. évi telekösszeírás idején: 1716-ban 243, 1784-ben 226. Ennek az oka egyrészt az, hogy a kimért telkek közül jó néhányat — városrendezési okokból — nem osztottak ki, másrészt pedig, hogy igen sokan a kiosztáskor több telket is kaptak. 1716-ban 40 volt a dupla telkek száma. Ezeket a telkeket aztán a következő évtizedekben egyesítették. A kiosztás során igen sok és igen nagy kiterjedésű telek került katonai, kamarai és egyházi kézre, vagy maradt városi tulajdonban. A polgári telkek száma 1716-ban 181, 1784-ben 188 volt. A legtöbb kiosztott telken — az ostromok után is — voltak kisebb-nagyobb épület- vagy falmaradványok, s ezeknek a felhasználásával a várost egy-két évtized alatt felépítették. 1714-ben 269 szobát, 180 konyhát, 178 kamrát, 33 kereskedői boltot ós 28 műhelyt írtak össze a Várban, bár romos és kiégett részek ezután is, még sokáig találhatók voltak itt. Például Prati kamarai mérnök, 1714-ben 64 brandstattot (kiégett épületet) írt össze a Várban, de még az 1760-as években is írt a romokról Miller János Ferdinánd, a város főjegyzője ós történetírója. Az építkezés és a helyreállítás lendületét ugyanis nagymértékben megakasztotta az 1723. évi nagy tűzvész. Ebben az évben, húsvétvasárnap, a Bécsi kapu tér északi oldalán álló Edl-féle ház kigyulladt, s a viharos szól következtében, alig egy óra alatt, a város nagy része (különösen a nyugati része) kiégett. Az építkezést szinte teljesen újra kellett kezdem. Lényeges alaprajzi változtatás azonban a vári lakónegyedben a XVIII. század folyamán nem történt. Az utcahálózat, amely a legnagyobb mértékben megőrizte a város középkori települési szerkezetét, a felszabadítás után szinte teljesen változatlan maradt, s a telekhálózat kialakítása során is — bár a telkek nagyságának és fekvésének a megállapításánál az ostromok pusztításai és a XVIII. századi építkezések sok esetben jelentős változtatásokat vontak maguk után — az épületmaradványok meghatározó jellegének érvényesítésével tulajdonképpen a középkori szerkezethez alkalmazkodtak. 88