Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Nagy Lajos: A budai Vár topográfiája a XVII. század végén = Die Topographie der Budaer Burg am Ende des XVII. Jahrhunderts 81-119

1680-as évek végén — a Kamara részéről — újból számba vették a budai Vár területét, és ezt minden valószínűség szerint telekkönyvben (Zaigerben) rögzítették is. Ez a telekkönyv sajnos nem maradt ránk, de biztos adatok vannak elkészüléséről. 1695-ben Greischer Mátyás, a Budai Kamarai Adminisztráció megbízásából a budai Várról új telekkönyvet, Zaigert készített, azonban ez sem maradt fenn. Fennmaradt viszont a budai Vár 1696. évi telekkönyvi mutatója, amely — adataiban — minden valószínűség szerint megegyezik az 1695. évivel. Ez az 1696. évi Zaiger a Vár XVII. század végi topográfiájának az első biztos forrása. Adatainak térképre rögzítése révén kaphatunk pontos képet nemcsak a Vár e korbeli, hanem a középkori városszerkezetéről is, hiszen minden teleknél megjelöli, hogy van-e rajta és milyen épület, s hogy az milyen állapotban van. 1696-ban telkek számbavételét a Székesfehérvári kapunál, a Fő téren (Haubt Plaz — ma Dísz tér) kezdték. Mivel közel volt a pasa palotájához, még 1718-ban is használták a Pascha Platz elnevezést. Parade Platz (Dísztér) elnevezését 1728-ban említették először: a tér déli részén állott ugyanis (a volt Honvédelmi Minisztérium helyén) a katonai főőrség épülete, s az elnevezés megváltozása nyilvánvalóan az itt tartani szokott ünnepélyes őrségváltásokkal, díszfelvonulásokkal van kapcsolatban. A tér a XVIII. században a mai Tárnok utcát is magában foglalta. Az itteni — túlnyomórészt — sok jó régi fallal fennálló telkeket a legtehetősebbek szerezték meg maguknak (Eszterházy nádor, Werlein kamarai inspektor, Kurz kamarai adminisztrátor, Kuschlan tábornokné, a crembsmünsteri praelatus, Strudel báró, Ceresola építőmester, Bosinger, Salgari, Sautermeister polgármesterek, és mások. A Fő tér nyugati oldala a Kéményseprő utcáig (Rauchfangkehrer Gasse — ma Móra Ferenc utca) tartott. A sarkán Franzin Péter Pál kémónyseprőmester háza állott. A Kéményseprő utcától a mai Kapisztrán térig az Uri utca húzódott. Az itteni telkeknek legalább a felén maradtak jó falak, boltozatos helyiségek, pincék, s ezeket elsősorban katonatisztek (Frankenberg városparancsnok, Heisler generális, gróf Ricciardi, Tresen kapitány, Dumont hadmérnök) ós állami tisztviselők (Prunner és Zenegg kamarai tanácsosok, Hochenwart budai harmincados stb.) vették birtokukba. Itt volt 1722—1806-ig — az Uri utca 19-ben, a mai Vármúzeum mögött — Pest-Pilis-Solt megye székháza is. Az Uri utcát a bástyasétány felé a XVIII. században csak két kis köz : a Schwaben gässl (ma a Szentháromság utca egy része) és a Heussler gässl (itt állott Heisler generális háza. Ma Nőegylet utca) szakította meg. A Heussler gässl végében a bástyán levő kis téren egy őrszoba és börtön (Stockhaus) állott. A Mária Magdolna-templom a ferenceseké volt, a hozzácsatlakozó kolostorépülettel, de a ferencesek laktak a volt Belügyminisztérium helyén álló telkeken levő házakban is, amelyeket a ma már beépített Franciscaner Gässl választott el a kolostortól. Az Uri utca és Országház utca között levő mai Dárda utcát a XVII. század végén Kloster Gässl-nek nevezték, noha itt akkor kolostor nem állott, csupán az Uri utca 33. számú háznál jegyezték meg, hogy annak a helyén régebben női kolostor volt. A mai Szentháromság utcát 1696-ban „bey denen Fleischbänckhen" nevezték, az itt — a városháza előtt álló mészárszékekről. A mai Vármúzeum helyén levő telkeket (5 vagy 3 telket) városház céljára a kamarai inspektor rendelete alapján már 1688-ban lefoglalták, de a városháza építése csak 1702-ben indult meg, s 1710-ben lett készen. Az Uri utcai földszintes részre azonban csak 1770—1774-ben építettek emeletet. A városház és a Dísz tér között a három kis köz a XVII. század végén is megvolt: Kurze Gässel (ma Balta köz), Dama Gässel (ma Anna utca), amely elnevezés a hüvelykujj jelentésű Daumen szó nyelvjárásos alakjából származik Enge Gässel (ma Hajadon utca). Az Uri utcával párhuzamosan futó mai Országház utcát a XVIII. században Bäckhen Gässe-nak nevezték. Az elnevezés eredete az, hogy a XVII. század 82