Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

KUMOROVITZ L. BERNÁT BUDA (ÉS PEST) „FŐVÁROSSÁ" ALAKULÁSÁNAK KEZDETEI* Budapest történetének a tatárjárással végződő korszaka még nem talált olyan kutatóra, aki az eddig feltárt hazai (s idegen elbeszélő és) okleveles forrásanyagot a részletekre is kiterjedő vallomásra próbálta volna bírni, vagy azt újabb, haszonnal értékesíthető forrásanyagnak a kutatásba való bevonásával igyekezett volna kiegészíteni, noha fővárosunk múltjában ilyen (rövid) korszakot már régóta szokás megkülönböztetni.

1 Véleményünk szerint pedig éppen a XIII. század negyvenes évei törik meg Óbudának (addig még csak: Budának) királyi székhellyé, országos központtá való kifejlődését, a reá vonatkozó kutatás felújítása és intenzívebbé tétele tehát mindenképpen megérdemli a fáradságot. IV. Béla ugyanis országvédelmi terveinek végrehajtása során már „Új Budára", a későbbi Várhegyre irányítja figyelmét, s kezdeménye után utódai ott építik ki az óbudainál jobban védhető új rezidenciájukat. Ez a lépésük azonban Budapest történetének újabb szakaszát is jelenti, amelyről aránylag már elég sokat tudunk. Jelen értekezésünkben ezért ezt csak jelezve — figyelmünket a főváros e kezdeti, még homályfedte korszakára fordítjuk. Kiindulásul több elbeszélő forrásunk is ajánlkozik vallomástételre. Ezek azonban — Rogerius Carmen-jen kívül — mind a régmúlt idők kései narrátorai, azért Anonymust, Kézait, a XIV. századi szerkesztésű Krónikát stb. csak a biztos alapok lerakása után érdemes megszólaltatni. Rogerius ugyanis az általa megörökített eseményeknek közvetlen szemlélője és szenvedő részese volt, fővárosunkra vonatkozó (és pontosan datálható) történeti, valamint topográfiai és útrajzi adatai tehát, melyekhez költött elemek sem tapadnak, rendkívül értékesek — nemcsak azért, mert egyértelműek és szétválaszthatatlan^ összefüggenek, ezért sem térben, sem időben nem tologathatok, hanem azért is, mert nála jelenik meg először plasztikusan (a sacralis és közjogi jellegű) Fehérvár mellett és (a családi) Esztergom után Magyarország természetes centrumaként, * E tanulmány 1. és 2. fejezetét vázlatosan, a 3.-at és 4,-et pedig teljes szövegében a Budapesti Történeti Múzeum Szakszervezeti Bizottsága által 1966. november 19-én rendezett szakkörön mutattam be. 1 Ezt a korszakot a kérdéssel foglalkozó vagy azt érintő minden szerző felveszi, anélkül azonban, hogy vele részletesebben foglalkoznék. Gárdonyi A. kivétel, mert Rogeriusnak a király (ó)budai tavaszi tartózkodását, a nagyböjt idején keltezett három oklevelével — IV. Béla idejére szólóan — igazolja. [Magyarország középkori fővárosa. Századok 78 (1944) 222.] Ezért az (O-)Budára mint királyi szókhelyre vonatkozó irodalmat tanulmányunk következő, a korszak XI — XIV. századi adataira is kiterjedő elemzésénél fogjuk ismertetni. 7