Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

fordíthatnék, ha a benne tilalmazott központi sóraktárhoz nem kapcsolódnék, mert a szöveg kétséget hagy az iránt, vajon térséget vagy földrajzi fixpontot, konkrét helységet értsünk-e rajta. A kérdés megoldásához vagy annak megközelítéséhez ezért még a nisi kötőszót kell segítségül hívnunk. E részben pedig megint Forcellinire támaszkodhatunk, aki a nisi egyik functiójáról azt írja, hogy az: „aliquando praeter exceptivam simul et adversativam vim habet et exponi potest per sed; ma; se non che".

227 Véleményünk szerint pedig a 25. articulus nisi-je ilyen adversativ értelmű kötőszó, mely Szalacsot és Szegedet kirekeszti, a medium regni-ből. Erre a következtetésre az is leijogosít, hogy a nisi adversativ értelmű alkalmazásának hasonló eseteivel más egykorú vagy közel egykorú magyarországi forrásainkban is találkozunk, így például az Aranybulla 8. cikkelyében, II. András király 1225. évi borsmonostori „nagy" privilégiumában, az 1267. évi törvényben és a Krónika 124. fejezetében stb.

228 E szerint tehát Szalacs és Szeged az ország határvidékén belül esik (ti. nem confiniumj ugyan, de nem a medium regni-ben, az ország közepén van. A kifejezés általunk javasolt fordítása ebben az esetben tehát: az ország közepe, mint meghatározott övezet, és nem az ország belseje általánosságban. A további kérdés most már az, hogy ezt a nyelvi elemzéssel elért eredményt történeti szempontból is igazolhatjuk-e ? Mint már említettük, mi úgy véljük, hogy az articulus e kifejezése központi sóraktár(ak)ra vonatkozhatik, akár megvolt(ak) az(ok) már 1222 előtt, vagy ha mégcsak tervezték felállítását, illetve felállításukat ebben az időben.

229 Mi azonmindenféle gyümölcs, a csehektől is, meg a magyaroktól is ezüst és lovak". (Hodinka A.: Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai. Budapest, 1916. 51. Erre az adatra Györffy Gy. hívta fel a figyelmemet.) — Végül nem hallgathatjuk el, hogy egy térség, ország stb. „medium"-át a Biblia legrégibb könyveiben is megtaláljuk. így a Genezisben (II. 9.) ezt olvassuk: „Produxitque. .. Deus. . . lignum etiam Vitae in medio paradisi. . ." (Káldi Gy. fordításában: ,,. . .a paradicsom közepén. . .", Károli szerint: „. . .a kertnek közepette. . ."). Mózes IV. Könyve (35.) a menedék városokról úgy rendelkezik, hogy azokat ezerlépésnyi sugarú körben legelőknek kell övezniük: ,,. . .eruntque urbes in medio. . ." (Káldi fordításában : ,,. . . középen legyenek a városok. . .", Karolinái: ,,. . .és a város legyen középben...)" A „medium" (különböző módon fordítható, alapjában véve azonban valaminek a közepét kifejező) kapcsolatainak a Bibliában egyébként se szeri, se száma. Ilyenek: „in medio terrae" (Deuter. XIX. 2., 10.); „in medio Israel" (Josue VI. 25.); „in vallis medio" (u. o. VIII. 13.); „stetit. . . sol in medio coeli" (u. o. X. 13.); „in medio Jerusalem" (Jeremiás VI. 1.) stb. — Tekintve, hogy a héber szövegeket i. e. 285 k. görög, a II. században latin nyelvre fordították, Jeromos Vulgata-ja pedig (átdolgozás, fordítás)^ 390 és 405 között készült el, e fogalomnak szinte ködbe vesző régisége nyilvánvaló. [Ószövetségi Szentírás a Vulgata szerint Káldi György. . . fordítása nyomán. . . Budapest, (1930), 8.] 227 A nisi-nek a szokottól eltérő esetei: . . .2. adhibetur quoque in asseverationibus, 3. item in exceptionibus et ponitur pro praeterquam; eccetto, 4. aliquando praeter exceptivam simul et adversativam vim habet et exponi potest per sed; ma, se non che. Forcellini i. m. IV. 273-274. 228 Palatinus. . . iudices vicarios non habeat, nisi unum in curia sua. (Mon. eccl. Strig. I. 234. — Aranybulla). — Praeterea dedimus eis omnes exactiones et census, qui super populos eorum succèdent« tempore qualicunque de causa per nos, aut per successores nostros emergere poterint, aut nee nobis, nee aliquibus aliis, nisi solummodo usibus iam sepedicte ecclesie colligantur. A nisi itt azonos értelmű a sed-del: nem kivételt, hanem ellentétet fejez ki. Wagner: Urkundenbuch I. 107. (Borsmonostori privilégium, 1225.) — „Item statuimus, quod si ad occupanda vei aquirenda régna vei terras contingat exercitum nos movere, nobiles invitos ad exercitum non trahemus, nisi qui sponte (hanem csak azokat) voluerint proficisci. . ." (Marczali: Enchiridion 169. — 1267. törvény.) — „(Cervus) pedes verő fixit, quia sibi locum demonstravit, ut ecclesiam Beate Virgini non alias, nisi hic (nem máshol, hanem itt) edificari faceremus". Szentpétery: SRH. I. 394-395 (Krónika. Á váci káptalan alapítása.) 229 Lederer E. (a 221. jegyzetben i. m. 92.) erről így ír: „Valószínűen az egyház érdekeit sújtotta a sóraktárak központosítását kívánó pont, bá rmennyire beavatkoztak is az izmaelita és zsidó uzsorások a sókereskedelem még nyilvánvalóan az Egyház privilégiumát képezte." Az 1231-es Bullával kapcsolatban pedig (uo. 94.) megjegyzi, hogy abból „kimaradtak az Egyházra nézve sérelmes pontok, a tized pénzben való beszedésének megtiltása csakúgy, mint a központi sóraktárak felállítására vonatkozó pont". 47