Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
A két krónika-szövegben olvasható medium Ungariae, Magyarország közepe, az első esetben az ország belső, középső térségét, a másodikban pedig e térségnek egyik helyét is jelöli: az egyikben az ország közepéről, belsejéről általában, a másikban pedig Pestről, mint ezen a térségen át megközelített helységről is van szó. 316 A XIII. század elején az 1222. évi Aranybulla 25 articulusában jelentkezik újból ez a kifejezés ebben a formában: „Sales in medio regni non teneantur, nisi tantum in Zoloch et in Scegved et in confiniis" ; magyarul: „Sót az ország közepén ne tartsanak, hanem csak Szalacson ós Szegeden és a végeken". 217 Az Aranybulla e cikkelye szűkszavú s egyebek mellett azt sem mondja meg, amit szerkesztői feltétlenül tudhattak, azt tudniillik, hogy mit értsünk az in medio regni-w. térségre vagy egy meghatározott helyre gondoltak-e leírásakor. Legkorábbi fordítója (a XVI. század ötvenes éveiben) a medium regni-t az ország közepeként adja vissza, s az articulus (egyébként romlott latin szövege alapján) nála magyarul így hangzik: „Az Soth ne tarchak az orzaghnak az k^zepyn, hanem chak Zalachon es Regeczben es az vegekben". 218 Történészeink közül már Pauler Gy. (1899) ismerte ezt a XVI. századi fordítást, s ennek megfelelően a medium regni-t „az ország közepe"-ként használja kézikönyvében. 219 Nagy Gy. (1899) az articulusnak (szintén a XVI. századi fordítás ismeretében) úgy fordítja, hogy: „Sót az országnak közepette ne tartsanak. . ." Erdélyi L. 1902-ben, majd 1918-ban és Paulinyi 0. 1924-ben az articulus medium regni-jét az ország belsejeként szerepeltetik. Erdélyi L. később még három ízben foglalkozott vele: 1922-ben „az ország közepén"-nel fordítja, 1931-ben visszatér 1902-i fordításához („az ország belseje"-hez), végül 1942-ben „az ország közepén" mellett állapodik meg. 220 1947-ben Lederer E. az Aranybulla kapcsán többek között a 25. articulusról mint „a sóraktárak központosítását kívánó pont"-ról is ír, a latin szöveg további elemzését azonban, nyilván mint [témájához nem tartozó problémát, mellőzi. 221 Napjainkban az Erdélyi — Paulinyi-féle „ország belseje" honosodott meg a Bulla e passzusának a fordításában, így: Szilágyi L. Arpádkori törvényeink c. gyűjteményében, a Magyarország története tanulmányozásához összeállított Szöveggyűjteményben s a Beér J. és Csizmadia A. „Történelmünk a jogalkotás tükrében" c. könyvében 222 . 218 A dolognak azonban van egy chronológiai nehézsége. Az Os-Gesta nyomai ugyanis többszörös átdolgozásban maradtak ránk a XIV. századi krónikasjerkesztésben, azért kérdéses, hogy a medium Ungariae kifejezés benne volt-e már a Gesta eredeti szövegében, vagy csak a későbbi szerkesztések során toldották hozzá. Abból azonban, hogy ezt a fogalmat az Aranybulla ismeri, joggal elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy ismerték már a XI—XII. században, de feltétlenül ismerhették — Pestre vonatkoztatva is — a XIII. század hetvenes éveiben, mert a medium Ungariae-t említő mindkét hely megtalálható mind a Képeskrónika, mind a Budai krónika összes kézirataiban, ezért az V. István-kori krónikás alapszövegében is benne lehetett. . . 217 Cl. 141., 5. jegyzet. — CsánkiD. ezt a kifejezést nem méltatja figyelmére s azt írja, hogy Szabolcs vámszedő hely volt: „. . . az 1222. évi 25. t.-cz. rendelése szerint az egész országban csak itt és Regéczen lehetett sóraktár." (Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890. s. v. Szabolcs.) 218 D ß ry F . Az Aranybulla XVI. századi fordítása. Magyar Nyelv 2 (1906) 453. (O. L. Dl. 1595. sz.) 219 Pauler: i. m. II 2 . 81. 220 Cl. 141., 131., 1. jegyzet. — Erdélyi L.: Pannonh. rendtört. I. 187. — Uő: Művelődóstörténet 204. — Paulinyi 0.: A sóregále kialakulása Magyarországon. Századok 58 (1924) 637. — Erdélyi L.: Árpád-kor. A magyar állam, társadalom, művelődés legrégibb története 1301-ig. Budapest, 1922. 190. — Uo; Magyar történelem. Budapest, 1931.41. Uő.: Magyarország törvényei Szent Istvántól Mohácsig.,Szeged, 1942. 94. 221 Lederer E.: Az egyház szerepe az Arpádkori Magyarországon. Századok 83 (1949) 90—96. és 42. jegyzet. 222 Szilágyi L.: Árpádkori törvényeink. Budapest, 1957., 1961. 62. (Rotaprint kiadás.) — Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Budapest, 1964. (6. 1.) — Budapest, 1966. 91. 45
