Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

állást és példákkal, így a Haggenmacher-féle ordővásárlási üggyel bizonyította a nyilvánosság erejét, mellyel meg lehetett akadályozni a vásárlást, holott a kormány erőltette. A közgyűlésnek és a bizottsági üléseknek is nyilvánosaknak kell lenniök. Véleménye szerint a klotürnek ós a széksértésnek is az a célja, hogy némává tegye a Városházát. Kifogásolta az örökös tagok nagy számát, és megválasztásuk módját, ami a kormánynak tetsző személyek megválasztását teszi lehetővé. Szóvá tette a kerületek egyenlővé tételét is.

35 Az SzDP képviselői élesen támadták a javaslatot, ugyanis nem volt nehéz látni, hogy elsősorban őket akarja a kormány a Városházától távoltartani. Propper Sándor parlamenti felszólalásában hangoztatta, hogy addig, 10 éven keresztül a keresztény párt uralkodott a Városházán, ezután a kormánypárttal együtt fog ugyanez megtörténni. A kormány javaslata a munkásság, a haladó és demokratikus erők ellen irányul, úgy látszik nem tetszik a kormánynak a főváros szociálpolitikája.

36 Farkas István is hangoztatta, hogy a javaslat célja a két jobboldali párt uralmának biztosítása. Támadta az antidemokratikus ajánlási rendszert és a kegyúri jogot, mely a fővárosnak évi 2 millió P-be kerül. Ugyanis a háború előtt 17 plébániát támogatott a főváros, a kurzus uralmának eredményeként ekkor már 31-et.

37 Hegymegi Kiss Pál az ellenzék részéről hangoztatta, hogy a javaslat szerint a választóknak nem sok joguk lesz a város ügyeibe beleszólni. A kisgyűlésben a kormány szava a döntő a javaslat szerint. Megemlítette még, hogy a Háznak a gazdasági viszonyokkal kellene foglalkozni ós nem a fővárosi törvényt kellene tárgyalnia.

38 A törvényjavaslat általános vitája 1930. jan. 31-én került ismét sorra. A parlamenti vita ugyanolyan viharos volt, mint az előző év decemberében. Az ellenzék változatlan harcossággal támadta a javaslatot. A kormány kisebb engedményt tett, pl. a népesebb kerületek mandátumainak számát összesen 10-zel felemelte és az intéző tanácsban a választott tagok számának emelésébe is beleegyezett.

39 A Keresztény Községi Párt képviselői, mint Buday Dezső és Petrovácz Gyula támadták a javaslat olyan pontjait, mely eddig a Wolff párt szabad vadászterülete volt. Pl. Buday,, a BESZKÁRT igazgatósági tagja, a tanítóság kinevezésének módját kifogásolta, mely teljesen a kormány intenciói alapján történne.

40 Petrovácz amellett, hogy a javaslat lényeges pontjait védelmébe vette, kifogásolta a főpolgármester és a polgármester hatáskörének megállapítását.

41 A pártvezér, Wolff Károly is védelmébe vette az eltelt 10 év városi politikáját, és hangoztatta, hogy a szociáldemokráciával szemben, szükség van a keresztény tömegek összefogására és a keresztény Városháza megtartása a javaslat célja. Kifogásolta a főpolgármesteri hatáskört, ugyanakkor az intéző bizottság összetételét fejlődésnek nevezte a régi hivatalnok tanáccsal szemben.

42 A kormánypártból ellenzékbe vonult Szilágyi Lajos és Kállay Tibor is támadták a javaslatot. Szilágyi hangoztatta, hogy az egész javaslat a Wolff és a Kozma párt érdekeit szolgálja és követelte, hogy ne vigyenek országos politikát a Városházára. Kifogásolta az ajánlási rendszert, mely visszaélésekre ad alkalmat és az örökös tagok választásának a módját.

43 Az SzDP változatlanul folytatta a parlamenti harcot, bár az már az eddigi 35 Országgyűlési Napló. 225 o. 1929. dec. 19. 36 uo. 248. o. 1929. dec. 19. 37 uo. 249. o. 1929. dec. 20. 38 uo. 264. o. 1929. dec. 20. 39 Pesti Hírlap. 1930. febr. 14. 4. o. 40 Országgyűlési Napló. XXIV. k. 315. o. 1930. jan. 31. 41 uo. 324. o. 1930. febr. 4. . 42 uo. XXV. k. 9 o. 1930. febr. 11. 43 uo. XXIV. k. 340 o. 1930. febr. 4. 343