Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

TARJÁNYI SÁNDOR AZ 1930. ÉVI FŐVÁROSI TÖRVÉNY Az ellenforradalmi rendszer uralomrajutása után a keresztény kurzus képviselői ragadták magukhoz a főváros vezetését. Az 1920. évi IX. te. és az úgynevezett Dömötör-féle novella alapján megtartott fővárosi törvényhatósági bizottsági választás a Keresztény Községi Párt körül csoportosuló csoportok győzelmét eredményezte. A liberális ellenzék, melynek 1918 előtt jelentős befolyása volt a főváros vezetésében, kisebbségben maradt, az SzDP pedig passzivitásba vonult. így a Városházán a kurzus lett hangadó és képviselőinek — Wolff Károly, az Udvarnagyi bíróság elnöke és Csilléry András fogorvos, Usetty Ferenc tanár és Petrovácz Gyula mérnök —, a Keresztény Községi Párt vezetőinek akarata érvényesült a főváros felső vezetésében. Lényegében őket szolgálta az 1920 tavaszán kormánybiztosnak kinevezett majd polgármesternek megválasztott SipŐcz Jenő is, ki szerény köztisztviselő volt és maradt is hosszú szolgálati ideje alatt. Céljuk a Bárczy István nevével fémjelzett liberális várospolitika badkőműves városvezetés" visszaszorítása, meg a Városháza valóban zilált pénzügyeinek rendbe hozása volt. A konszolidáció idején szükségét érezte a Bethlen-kormány, hogy jelentősebb befolyást szerezzen a város vezetésében. A Bethlen-kormány a konszolidáció első éveiben tervbe vette a fővárosi közigazgatás reformját. Ez a hangoztatott cél lehetőséget adott a kormánynak arra, hogy a fővárost szorosabban kapcsolhassa politikai célkitűzéseihez. A fővárosi kurzus vezetők politikai célkitűzései nagyjából megegyeztek a kormánykörökével, azonban folytonos handabandázásuk, antiszemita kirohanásaik és a kormányintencióknak való kesztyűdobásaik kezdett kényelmetlenné válni. A liberális ellenzék Vázsonyi Vilmos vezérletével is újra részt kért a városvezetésből és a kivülrekedt munkásság is hallatta hangját. Az 1920-ban megválasztott törvényhatóság mandátumának lejárta után a kormány újra kormánybiztost nevezett ki a főváros élére, Tersztyanszky Kálmán személyében, aki azonban — úgy látszik — nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nyolc hónap elteltével felmentették és helyére a Gázművek vezérigazgatóját, Ripka Ferencet nevezte ki a kormány a főváros élére. Ripka a kormánykörökkel, elsősorban Vass Józseffel való kapcsolatainak köszönhette kinevezését. Önálló politikai elképzelése nem lévén, alkalmas volt arra, hogy a kormány exponense legyen a fővárosnál. 335