Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

különleges, sokszor kétségbeesett intézkedéseket hozott. A csökkenő kereslet miatt leállították pl. a rádiógyártást. Átmenetileg megszüntették tehát azt az ágazatot, melynek Magyarországon a Telefongyárban voltak a legrégibb tradíciói. Új gyártmányok bevezetésével próbálkoztak. Rátértek a benzinkutak gyártására, azzal a helyes indokkal, hogy a motorozás és autózás viharos fejlődés előtt áll, a válság lezajlása után rohamosan szaporodik majd a motor- és gépkocsipark, s ebből a fejlődésből a Telefongyár is fölözzön le valamit. Ugyanezen meggondolás alapján vették programba a gyújtógyertyák gyártását. Próbálkozott a gyár ezekben az években alpakka evőeszközök, csónak oldalmotorok, korcsolyák és cipzárak gyártásával is. Sikeresnek mondható a paradicsompaszírozó-gyártás, de a hűtő-és mosógépek készítésével való próbálkozás azonnali kudarccal járt. A felsoroltak közül néhány üzletág a válság után is tovább virágzott, ennek ismertetésére azonban már egy újabb tanulmány szükséges. Legnehezebb az 1933-as óv volt, amikor egyszerre váltak fizetésképtelenné a MAV, a jugoszláv vasutak és a román Hadügyminisztérium. A TRT adósaival kamatokkal fizetési egyezményeket igyekezett kötni, a gyár pedig hiteleket vett fel az újabb megrendelések finanszírozására. Felvettek ebben az évben egy 100 000 dolláros, és egy 260 000 pengős kölcsönt, A válság éveiben a gyár alaptőkéje 1 625 000 pengő volt, amely 162 500 db egyenként 10 pengő névértékű bemutatóra szóló részvényre oszlott. A részvények zöme az amerikai Standard birtokában, 10%-a a német Knorr—Bremze Á. G. tulajdonában volt ekkor, a többi, mintegy 20% megoszlott sok kisebb részvénytulajdonos között. * A század első évtizedére bontakozott ki az a szervezési rend, amely évtizedekig érvényben maradt. Tekintettel arra, hogy a többi híradástechnikai üzem is hasonló szervezetű volt, röviden ismertetem. Az új gyártmányról, melyet a fejlesztési osztály a kísérleti műhellyel karöltve dolgozott ki, a szerkesztési osztály részletekre lebontott rajzokat készített. A rajzok a Method irodára kerültek, ahol a technológusok műveletterveket készítettek, meghatározták tehát, hogy melyik munkadarab milyen gépen és milyen anyagból fog elkészülni. Az egyes munkadarabok anyagigényét 100 egységenként súlyozták, s ennek alapján a gyártmány anyagösszeállítását is elkészítették. A műveletterveket és anyagösszeállításokat leadták aztána rendelési központnak. Gyáron belül ezt a szervet Rendelési irodának nevezték. A rendelési iroda a gyár kereskedelmi szervétől kapta meg, hogy egy bizonyos gyártmányból milyen mennyiséget kell legyártani. Ennek megfelelően a rendelési központ üzemrendelést írt ki, s azt a gyártórészlegnek leadta. Ugyanakkor anyaglapokat is kiállított, s ezt megkapta az anyagbeszerzés, a Sürgető iroda és a revízió. Az anyagbeszerzés a hiányzó anyagokat megrendalte ós behozta. A revízió, melynek szinten rendelkezésére állottak a megrendelési lapok, a beérkezett anyagot megvizsgálta, s ha azt jónak találta, átvette. Az anyag raktárra került, s a műhely azt a műhelyrendelési lap alapján tudta kivételezni, mindig csak annyi mennyiséget, amennyiről az üzemrendelés szólott. Ha selejt miatt az előírt mennyiséget nem tudták legyártani a kivételezett anyagból, a Methodos engedélyezhette újabb mennyiségű anyag kivételezését, melyet az anyagbeszerzés pótlap alapján hozhatott be, ha a raktáron nem volt felesleges készlet. A gyárat a vezérigazgató irányította, az igazgatóság évenként kibocsátott rendelkezései szerint. A vezérigazgató minden évben az Igazgatóságnak számolt be tevékenységéről. Két igazgató hajtotta végre a vezérigazgató utasításait. Az egyik a termelésért felelt. Alája tartoztak az üzemirányító szervek és az üzemmérnökök. Közvetlen beosztottjai voltak a műhelyfőnökök, akik a 331