Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
III. Kelemen pápával (1187 — 1194) foglaltatja írásba. 119 Megismételteti ezt 1191. dec. 13-án III. Coelestin pápával (1191 —1198), 15 ° aki néhány nap múlva újból megerősíti az esztergomi érsek koronázási jogát, s registrumába is bejegyzett bullájába s a III. Bélától nyert III. Sándor pápa által megerősített és most már megnevezett azt a kiváltságát is belefoglalja, hogy a királyi ház officiálisainak az elöljáróit (regie domus officialium prepositos) egyházi átokkal sújthatja s lelkiekben ő a bírájuk. 151 Az esztergomi érseknek ezen jogait 1203. máj. 5-én III. Ince pápa (1198 — 1216) is megerősítette. 152 , , Az esztergomi érsekek tehát a XII. század végéig meg tudták őrizni előjogaikat. Az ellentét azonban Imre alatt kiújult, és csak II. András uralkodásának a közepe táján simult el véglegesen. 153 1204. április 24-én a pápa — Imre kérésére — meghagyta Ugrin esztergomi érseknek, koronázza meg a király kiskorú fiát: Lászlót. 154 Ez 1204. augusztus 26-án meg is történt, 155 azonban az esztergomi széküresedés miatt a koronázást János kalocsai érsek végezte. 156 János 1205-ben Esztergomba helyeztette magát. Ez nem ment simán, mert az esztergomi suffraganeus püspökök tiltakoztak a pápánál — többek között azzal érvelve, hogy „nevezett érsek mind ez ideig azt hangoztatta : a kalocsai egyház az esztergomi érsekséggel egyenrangú, s utóbbinak mind szóval, mind pedig cselekedettel sok tűrhetetlen sérelmet okozott", azért az a jogos aggodalmuk, hogy — ha Jánost az említett metropolisba helyeznék át, visszaemlékezve szavaira — szégyenében — nem fogja elegendő gondossággal képviselni az esztergomi egyház érdekeit, suffraganeusait pedig, akik — kötelességük szerint — neki néha keményen is ellenálltak, el fogja nyomni. 157 A pápa azonban mégis kinevezte, 158 s János 1205. október 6-tól 1222 novemberéig kormányozta az esztergomi érsekséget. 1209-ben most már ő folyamodik a pápához a koronázás jogának az esztergomi érsek számára való megerősítéséért, amit ugyanazon évi május 5-én meg is kap. 159 Erre pedig azért volt szüksége, mert a kalocsai érseki, székben utóda, Gertrud királyné testvére, a király sógora: Berchtold választott érsek — az övénél még nagyobb hévvel és eredménnyel rivalizál az esztergomi érseki katedrával. 160 Erre vall az a suffraganeus püspöki bizottság által kidolgozott és megbízásukból Iá9 Mon. eccl. Strig. I. 135-136. 150 Mon. eccl. Strig. I. 140 — 141. 151 Mon. eccl. Strig. I. 141. 152 Mon. eccl. Strig. I. 166-167. 153 Az ellentét azonban Imre alatt kiújult, és csak II. András uralkodásának a közepe táján simult el véglegesen. 1203. február 28-án Imre — mivel keresztes hadjáratra készül — arra kéri a pápát, az esztergomi és a kalocsai érsekeknek tiltsa meg, hogy távolléte alatt egyházi ügyben egymás ellen perlekedjenek, mert ebből országában csak egyenetlenség, botrány, sőt felkelés is támadhatna ; a már folyamatban lévő pereiket pedig csak visszatérte után kezdje tárgyalni. Imre ugyan nem ment a Szentföldre, 1203 májusában pedig Jób érsek már Rómában személyesen azzal vádolja János kalocsai érseket (1202 — 1205), hogy amikor egy — a saját joghatósága alatt álló templomban a mise után áldást osztott, János nagy lármát csapva kitört, és az ő sérelmére szintén áldást adott a népnek; továbbá : noha a szentelés joga az övé, János kalocsai érsek mégis két püspököt szentelt fel, ezenfelül pedig az ő egyházához tartozó templomban engedély nélkül keresztet vitetett maga előtt, és palliumban mondott misét. (Mon. eccl. Strig. I. 165.) 154 Mon. eccl. Strig I. 170. 153 Szentpétery : Okit. naptár 28. 156 Balics: i. m. II. 195., 3. és 4. jegyzet. 157 Mon. eccl. Strig. I. 175 — 176. 158 Mon. eccl. Strig. I. 178. 159 Mon. eccl. Strig. I. 187-189. 160 Erre voru oi v _ Balics: i. m. II. 202 — 220. — Jellemző, hogy 1214-i oklevele méltóságsorában magát az esztergomi érsek elé helyezi. (L. a 136. jegyzetet és Balics: i. m. II. 210., 1. jegyzetet.) 30
