Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

Vilmos, Heinrich es Barho mellett a Városház tér 2. sz. házának harmadik üzlethelyiségét is vasáruval elfoglaló, az ,,Arany rácshoz" címzett vasüzlet tulajdonosa már csak 197, Friedmann Antal pedig 166 frt jövedelmi adót fizet. Csak 284 frt jövedelmi adót fizet a már említett Unger Antal és fiai : József és Leó a mai Petőfi tér és a Régiposta utca sarkán a „Vaskaszához" címzett üzlete is (melyből 1888-ra egy közel 3000 frt adót fizető cég fog kinőni), és Waldhauser György Adolf a Vásártér Romeiserrel ellentétes végére, a Dohány utca 2-be települt 230 frt jövedelmi adójú üzlete (mely 1888-ra háztartási és konyhaszerekre specializálva már 1249 frt adót fog fizetni). E két utóbbi cég tulajdonosai különben régi pesti polgárcsaládok leszármazottai : Unger nyilvánvalóan abból a pesti kovács családból származik, melyből a Pinkafőről származó Benedek 1740-ben, s a már pesti származású ugyancsak Kovács Antal 1798-ban, Ferenc pedig 1805-ben lesz polgár: a kovácsságra utaló üzletcégér alatt Antal az első, aki 1830-ban már kereskedőként kap polgárjogot. Waldhauser György 1810-ben már mint pesti születésű szitakötő kap polgárjogot: a szitakötósből, azonban úgylátszik, van bizonyos átmeneti lehetőség a fémiparhoz, amit a Kollerichek példája is mutat. Hogy azután ez a Waldhauser hogyan kapcsolódik az 1761-ben polgárnak felvett, ismeretlen foglalkozású, de már szintén pesti születésű Waldhauser Henrikhez, éppúgy bizonytalan és további kutatást igényel, mint az Ungerek kapcsolata Unger Henrikhez a kor ötödik legnagyobb pesti virilistájához, a már előbb bemutatott nagy háztulajdonoshoz. A címtár szak jegyzéke ezenkívül egy további vaskereskedőről is tud, akivel nem vaskereskedő virilisták kapcsolhatók össze: Csekő Ágost Ráday utcai vaskereskedő és Csekő Alajos 1844-ben kereskedőként polgárjogot nyert, 1846 —47-ben a IX. osztályban 4,30 frt adót fizető pesti kereskedelmi testületi tag és budai származású háztulajdonos (Pesten 460, Budán a Tabánban 146 frt adójú házbérjövedelemmel) között nyilván van valamilyen kapcsolat. Végül a vaskereskedők között kell megemlíteni Forstinger Albertet, a Dorottya utcai Wurm udvarban levő Első Háztartási Cikk és Konyhaeszközök Lerakat tulajdonosát, ,,A Háztartás ós Konyha könyve" című jeles munka szerzőjét, a már említett Romeiser apósát (vagy sógorát). Arte et Marte, az ügyes Forstinger (1847-ben kapott polgárjogot kereskedőként, de pesti származása alapján az 1721, 1752, 1783, 1817. években már pesti polgárokat adó hasonnevű halászdinasztia valószínű leszármazottja) jelentős vagyont szedett össze: ekkor már 1044 frt házbéradót fizet; a család egy másik tagja, Forstinger János pedig 620 frt-ot. Az ő tisztán házbóradójú adóalapjukkal ellentótben a vaskereskedelem egy másik szakágazatában Hirschl Jakab háztulajdonos (Dorottya utca 11.) és kereskedő — aki minden valószínűség szerint a Hirschl Izidor és fia (Jakab és Vilmos) szerszámkereskedő céget jelenti — 2936 frt összadójából 843 frt-ot jövedelemadóban fizet. Árui jórészt nyilván egyszerű szerszámok: a cég a jövedelmi adóban kifejeződő forgalma jól mutatja azonban az épülő város és a növekvő lakosság igényei által támasztott bizonyos konjunktúra hatását. A vaskereskedést azonban nemcsak Wurm-Almay hatalmas házvagyonában, hanem más, hozzá képest kisebb, de még így is igen jelentős háztulajdonok mögött is megtaláljuk. Grossinger Lipót őseit talán az 1791-ben polgárjogot kapott, már pesti születésűként jelölt Grossingerekben (Ferenc tímár, Lipót mészáros) kereshetjük: ő maga 1846-ban már vaskereskedőként a pesti kereskedelmi testület VI. adóosztályában 8 frt-tal adózik. De az előző évben már Koth J. J. ház- és yasbányatulajdonossal együtt gyorsvasöntő felállítására kértek engedélyt : kettejüknek akkor két egyemeletes ós egy kétemeletes házuk, ós több telkük van. Az engedélyt meg is kapják. 1873-ra azonban a virilisták jegyzékén csak Grossinger szerepel Király utca 4. és 41. alatti két háza után összesen 4213 frt házbóradóval. A vasöntödére ekkor már nem találunk utalást, s 1888-ra már Grossinger maga sem szerepel a virilista polgárok jegyzékén.

49 Pest városnak 34 vaskereskedőjéről tud az 1873. évi jövedelmi adóstatisztika. Ebből — mint láttuk — csak háromnak jövedelmi adója éri el a virilisták alsó szintjót, míg a többiek csak házbérjövedelmükkel együtt válnak virilistákká. Jellemzően mutatja ez a körülmény is a háztulajdon jelentőségét még ebben az annyira stabil keresletű ós kínálatú kereskedelmi 49 Grossingerre : Mérei i. m. 300.1.; Sándor i. m'. (Nagyipar) 219 — 220. 1. 292