Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

Mint látjuk, az 1214-i ítéletlevél (1213-i cselekményére utalva!) kétszer is említi a királyi curiát, anélkül azonban, hogy helyét közölné. A Doma okleveléhez való simulása miatt azonban szinte kétségtelen, hogy ebben az esetben is az (ó)budai királyi curiára kell gondolnunk, mert mind a két oklevél egyidőben (vagy legalábbis közel egyidőben), következésképpen egy curiában tárgyalt ügyekről szól. Megerősíti e megállapításunkat „C" budai prépost „B" káplánjának (1213ban) hiteleshelyi kiküldöttként való szerepeltetése is az ítéletlevélben, mert máshonnan más káptalan bizonyságát küldték volna ki a bíróság emberével : Márton mester bácsi kanonokkal Pozsony és Nyitra megyébe az elrendelt vizsgálat lebonyolítására. Doma 1213-i oklevele, a pannonhalmi apát és Csukár közötti perrel kapcsolatban kiadott 1213. évi békebírói és az (1213-as cselek meny ű) 1214. évi Berchtold-féle ítéletlevél tehát — véleményünk szerint — szinte megtámadhatatlan bizonyítékunk arra, hogy az 1210 utáni években már (O-)Budán is van curiája a magyar királynak, vagy másképpen kifejezve: a magyar király kormányzati residentiája, illetve curiája már (0-)Budán van — aki ugyanezen okleveleink bizonysága szerint —, részben személyesen, részben pedig udvari főemberei által legfőbb bírói tisztét is ott látja el. E működése részleteinek a bemutatása mellett igen fontosak azok az adatok is, melyeket ezekből az oklevelekből többek között például a veszprémi ós (ó)budai káptalan hiteleshelyi működésének kezdeteiről kapunk.

137 Ugyancsak az (ó)budai királyi curia bíráskodásával hozható kapcsolatba a budai káptalannak a tüzes-vaspróbák lebonyolításában való részvétele. Legrégibb itteni példáját 1211-ből ismerjük. Azt bizonyítja ezen eddig legkorábbinak ismert oklevelében a káptalan, hogy a pannonhalmi apátság és Gatk kamaraispán között a Sala földje miatt folyó perben, Berchtold választott kalocsai érsek ítélete szerint, az apátság embere a káptalan előtt tüzes-vaspróbának (ad candens ferrum in loco Budensi) vettetett alá.

138 Tekintve, hogy a szereplő felek nem helybeliek, az ottani káptalannak az ügyben való szerepeltetése csak abban az esetben indokolt, ha a próba elrendelése is (Ó-)Budán történt. Végül a tárgyalt oklevelekkel csaknem azonos idejéből ítélve — az (ó)budai királyi curia mellett vall II. András királynak a budai prépostság részére adott az az 1212-i (említett, nem egészen kifogástalan) oklevele is, melyben ,,előkelőinek egyetértő helyeslésével, kik ezen ügy eldöntésére a királyi consistorium-ban (in regali consistorio) összegyűltek", Buda területén a bíráskodási jogot, a vásárvám és szőlődézsma (cseberpénz) szedésének jogát, továbbá a sóadományt, amelyeket Imre királytól nyert, ő maga azonban elvett a káptalantól, visszaadja és a káptalant illető budai terület határait megállapítja.

139 Mindezek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy az (ó)budai királyi curia a XIII. század második évtizedének kezdetén (1212—1213—1214) már fennáll és javában működik. Magában foglalhatta a királyi és királynéi lakosztályt (domus regia), a kormányzati és bírósági tanácsok működtetéséhez szükséges 1215-ben sem méltóság viselők, tehát az ő leváltásuk is a Bánkéval egyidőben történt. Mindez arra vall, hogy az oklevélben különbséget kell tenni az actum és a dátum között: a cselekmény 1213 szept. vége előtt fejeződött be, írásbafoglalása pedig csak a politikai nyugalom helyreállta után, 1214-ben történt, amint azt Erdélyi L. (Pannonh. rendtört. I. 288 — 289.) és Karácsonyi J. (Váradi Reg. 17., 1. jegyzet és uő: Magyar nemzetségek I. 155 —156.) megállapította, s ami különben az oklevél bevezető és befejező részéből is minden különösebb magyarázat nélkül is világos. 137 Ezek országos viszonylatban is első példái a külső hiteleshelyi működésnek. 138 Pannonh. rendtört. I. 621. — Gárdonyi: Budapest tört. okit. I. 5 — 6. 139 Gárdonyi: Budapest tört. okit. I. 6 — 11. (5A. sz.) — Az oklevélre von. 1. még a 121., 174. és 197. jegyzetben mondottakat. 28