Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
Kern kétséges: hosszan sorolhatnók még az 1873. év fontosabb, vagy egyre kevésbé fontos gabona- és általában terménykereskedőinek névsorát és adótételeit: e legnépesebb és talán az egész budapesti kereskedelem általános jellemzőinek tanulmányozására is legalkalmasabb kereskedelmi ágazatban azonban már így is két, elég élesen elkülönülő csoportot figyelhetünk meg: a legnagyobb adózók szinte már kizárólag háztulajdonossá vált vagy váló csoportját; és azoknak csoportját, kiknek közvetlen kereskedelmi eredetű jövedelme már nem kisebb, sőt többnyire jóval nagyobb az előbbiekénél, és összadójuk mégis kisebb, belőle a házbéradó teljesen hiányozván. Talán nem indokolatlan túlzás, ha ebben a jelenségben már itt a korabeli kereskedő kétféle típusát látjuk megjelenni: az egyik kereskedelmi eredetű tőkéjének már befektetésére törekszik, miközben a tényleges kereskedelemmel apránkint felhagy — a másik még a felhalmozás lendületében van: tőkéjét még nem vonja ki az üzletből. Ami persze nem jelenti azt, mintha az első típus útja és kereskedelmi vagy általában gazdasági tevékenysége már lezárulóban lenne ; később látni fogjuk, hogy nagy részüknél új, modern formákban s még nagyobb méretekben fog továbbélni — párhuzamban a város gazdasági struktúrájának az egész nemzeti piacéval együttes változásával. Ugyanezt a kettősséget látjuk a további, mint azonban táblázatunk mutatja a terménykereskedelemnél már jóval kisebb volumenű és jelentőségű kereskedelmi ágakban. Ezek részben még a terménykereskedelem különböző specializált ágazatai. A differenciálódás elég erős és néhány vezető nagy cég kiemelkedik: ezek tulajdonosainak egy részénél már szintén találkozunk a háztulajdonossá válás folyamatával; másoknál azonban még nem. A fejlődés előrehaladottsága vagy elmaradottsága e folyamatban bizonyos fokig rávilágít az illető ágazat fejlettségére is. A gabona- és általában szemestermény- kereskedés fenti csoportjához tartozik mindazoknak a kereskedőknek köre, akik az ország egyéb terményeivel és állatokkal kereskednek és azokat forgalmazzák további belföldi és nem kis részben külföldi piacok felé. A bor, a bőr, a dohány, a gyapjú, a marha, és a sertés kereskedőire gondolunk itt elsősorban: a virilistáknak ez az összesen 27 főnyi rétege egy, a korabeli statisztika szerint 151 tagból álló csoportnak áll az élén 41 . E csoporton belül az egyes kereskedelmi ágak aránya jellemzően mutatja a város kereskedelmének bizonyos, már megindult átrétegeződósét : a 151 főnyi csoporton belül a korábban jelentősebb marha- és gyapjúkereskedők összes száma már csak 6, illetve 5 fő; a borkereskedőké viszont 35, a bőrkereskedőké és a sertéskereskedőkó meg éppen 52, ill. 53 fő, jeleként annak, hogy — főleg az utóbbi esetben — a gyors vasúti szállítás megjelenése hogyan lendíti fel egy nem túlságosan igényes és kockázatos állattenyésztési ág a korábban lassú és kezdetleges szállítási viszonyok között még kockázatos és így korlátozott forgalmát. Az 53 sertéskereskedőből indul ki az a fejlődés, mely nem sok idő múlva Kőbánya európai méretekben is hatalmas sertésszállásait megteremtve, néhány évtizedre, az 1895-i katasztrofális sertésvészig a fővárost az európai sertéskereskedelem egyik jelentős gócpontjává fogja alakítani. Mindezen foglalkozási kategóriák virilistái közül a borkereskedelmen kezdve : e szakma élén 1873 : ban a két Jolies áll: Ferenc és legidősebb fia, Kálmán. Kálmán 1156 frt összegű adója egészében házadó, bár a cégjegyzékben ő is bornagykereskedőként szerepel. Valószínű, azonban, hogy a cég egész jövedelme Jálics A. Ferencnél adózik : nála is közel 4000 frt a házbéradó (a Majakovszkij utca 18, Hímző utca 38. és egy kis józsefvárosi házacska után), de ezenfelül 2000 frt jövedelmi adót fizet. A 18. sz. elején Csáktornyáról bevándorolt Jálics Mátyás fia, az apja mészáros iparát folytató és városi tisztségeket is viselő Kristóf (1729 — " Körösi XIII. 2-16. 1. 284
