Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308

Amit jól mutat, hogy az 1842-ben a Kereskedelmi Bank alapításában részt vevő arisztokraták között is jórészt ezeket a családokat találjuk: egy-egy gróf Festeticset, Nákót, Wenckheimet vagy báró Orczyt, Podmaniczkyt.

10 1873 fővárosi virilista arisztokrata háztulajdonosai között is elsősorban ők fordulnak elő (zárójelben házbéradójuk kerekített összegével) : a Foton éppúgy mint Fejér megyében is birtokos Károlyiak: főleg György gróf (a Cukor utca 3., Engels tér 1, és 3., számok, valamint két ferencvárosi kis ház után 5000), a Pest megyeiek közül a báró Orczyak (16 000), báró Podmaniczkyak (2700), s a rokon gróf Beleznayak (Ferenciek tere, [Károlyi M. utca] 1125 frt), báró Prónayak (1500), és az ugyancsak Fejér, Veszprém és Somogy megyében birtokos gróf Festeticsek. Ez utóbbi család ezen, később déginek nevezett ága még a XVIII. sz. közepén elvált a keszthelyitől: alapítója Festetics Kristóf Lajos fia, a grófságot megszerző Pál kamarai alelnök öccse volt. O köznemesi házasságot kötött, fia, Antal pedig a Heves megyében birtokos Splónyiekkel házasodott össze: ő veszi meg 1802-ben 65 ezer frt-ért a Marokkói udvart, amit 1851-ben osztrák grófi rangot nyert három fia közül Dénes gróf kap majd meg. ő a Zichy grófi családba, Ágoston (2700) pedig az Almássy grófi családba házasodik. Különben az Almássyak (2600), és Wenckheimek (1845) békési, az Uri (Petőfi Sándor) utca 12 sz. után 3374 frt-tal adózó gr. Szapáry Gyula (a későbbi többszörös miniszter, majd miniszterelnök, ekkor a Közmunkatanács alelnöke: felesége Festetics Ágoston leánya, anyja pedig Orczy lány) Szolnok megyei, a Zichy grófok (3500), a Cziráky (11 000) és a JSTádasdy grófok (2900) pedig — legalábbis Fejér megyei birtokaik révén — szintén Pesthez kapcsolódnak.

11 Jellemző azonban, hogy a birtokaik jó része folytán a dunántúli történelmi, udvari arisztokráciához tartozó e három utóbbi család a reformkorban, pesti kapcsolatai ellenére is aktív aulikus politikát folytat, jeleként annak, hogy a történetileg kialakult gazdasági, családi és azokra ráépülő politikai kapcsolatok még akkor, a polgárosodás előestéjén is erősebbek bizonyos újabb keletű gazdasági kapcsolatoknál. A Telekiek számára (3800) gyömrői birtokaik révén fontos a főváros — s nyilván a Pest megyei egykori Koháry-vagyon tartozékaként jut hozzá Coburg Ferdinánd herceg (a későbbi bolgár cár) is egy 4100 frt adójú belvárosi ingatlanhoz. Vigyázó Sándor (8600) (ekkor még nem gróf) a báró Podmaniczky családdal kötött házassága révén kapcsolódik ebbe a csoportba. A gróf Karácsonyiak (6100), a gróf Csekonicsok (2100), a gróf Nákók (7300) számára (mindhárom egészen újkeletű grófi család) viszont a délvidéki birtokok teremtik meg a pesti kapcsolatokat, hiszen a birtokok terményeit elsősorban pesti kereskedők s a pesti piacon értékesítik. (A Karácsonyiak különben Budán is jelentős házingatlanokkal, köztük már 48 után épített fényes palotával is bírnak.) Az ő soraikhoz kapcsolódik a kibontakozó kapitalizmus már főrangot szerzett pénzarisztokráciájának néhány jellegzetes, a város fejlődésével éppen ilyen irányú tevékenysége révén szorosan összekapcsolódott, de ekkor már Bécsben tevékeny tipikus alakja: báró Sina 10 000, a később még más vonatkozásban is említendő báró Wodianer Mór 5090, lovag Landau 2500 frt adót fizető pesti házaival. Néhány kisebb arisztokrata háztulajdonon kívül (ahol nyilvánvalóan összeházasodásról lehetett szó) egyedül a Pálffyak 17 000 frt adójú már említett nagy házbirtokának szervesebb kapcsolatai tisztázatlanok. Persze nemcsak az arisztokrácia alkot külön jellegzetes csoportot Pest nagy háztulajdonosai között — bár tagjai többnyire egyedül állnak abból a szempont10 A bankalapítókra: Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790-1848. Bp. 1951. 180. 1.; a Nákókra: Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros Bp. ó. n, (1940). (Statisztikai Közlemények. Szerk. : Illyefalvi Lajos. 93. köt. 4. sz.) 64 — 65. 1. 11 Festeticsre ós Szapáryra: Magyar nemzetségi zsebkönyv. I. Főrangú családok. Bp. 1888. (továbbiakban MFCs) 111-112., 223-224. 1. 260