Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

Ágyúgyártás a forradalmi hadsereg részére Az 1848. március 15-i forradalmi megmozdulások hatására az európai forradalmi eseményektől szorongatott Habsburg-kormányzat hozzájárult az önálló magyar kormány megalakításához, a független állami élet lehetőségeinek megteremtéséhez. Az 1848 áprilisi törvények a feudalizmus végleges felszámolását siettették. A bécsi reakció azonban nem nyugodott meg vereségében. Felhasználva a forradalmi mozgalmak visszaesését és a magyar uralkodó osztály nemzetiségekkel szemben folytatott politikájának egyoldalúságát, fellázította a szerb, szlovák, román területek lakóit a magyar forradalom ellen. 1848. július 11-én Kossuth a képviselőháztól 200 000 újonc és 40 millió forint pénzhitel megadását kérte az önálló, a forradalom eredményeit megvédő hadsereg megszervezése érdekében. A lelkesedésben, az újoncok számában nem mutatkozott hiány, annál inkább a fegyverzetben. Mégis csak szeptemberban, a Honvédelmi Bizottmány megalakulása után történtek lépések a hazai hadianyaggyártás megszervezésére.

31 Az ágyú- és lövedékgyártás ügyeivel a Honvédelmi Minisztérium tüzérségi osztályának vezetője, Lukács őrnagy foglalkozott. Lukács 1848 őszén levelet intézett az ország valamennyi számításba vehető öntödéjének tulajdonosához felszólítva őket a honvédség részére történő ágyúgyártás megkezdésére.

32 Ganz elvállalta a megrendelést, bár üzemének foglalkoztatottsága 1848 első hónapjaitól kezdve igen nagy volt, állandóan 60 munkása dolgozott. Ganz eddigi munkássága során ágyúgyártással nem foglalkozott, de nagy körültekintéssel elsajátította ezt a bonyolult feladatot is, megszervezte a sorozatos ágyúgyártást. A szén- és vasanyag hiánya egyideig akadályozta az öntés megkezdését, Ganz ekkor Lukács őrnagyhoz fordult, és végül 1848 novemberére kikerült az első négy ágyú. Később még hat darab öntésére került sor, de ezeket az osztrák csapatok Budára való bevonulásuk után lefoglalták.

33

. A budai Vár visszafoglalása után újból megindult az ágyúkészítés. Az egykorú jelentések szerint a pesti ágyúműhely teljesítménye heti 6, a budaié heti 3 ágyú volt. A kormány e hetekben igen nagy súlyt helyezett a két városban folyó hadianyaggyártás fokozására, mert az egykori hengermalmi vasöntödéből létesített állami hadianyaggyár, a folytonos költözködés miatt csak igen kis mértékben tudta kielégíteni a honvédségi szükségleteket. Megpróbálkoztak ágyúöntéssel Schaudt harangöntő műhelyében is, de az itt készült öntvények hólyagosak lettek. Ganz gyárában azonban ekkor is sikerrel folytatták az ágyúöntést s egy 1849. június 19-i feljegyzés szerint „Ganz ágyúöntő ismét 3 darab 6 fontos ágyúcsövet öntött, melyek Nagyváradra küldendők."

34 Tehát a Buda visszafoglalását követő nem egészen egyhónapos időszakban legalább 6 db ágyúcső készült el. A gyárból kikerült ágyúkra rávésték a „Ne bántsd a magyart!" feliratot. Az ágyúgyártás az osztrák csapatok újbóli benyomulásáig folytatódott, amikor is 6 ágyúcsövet, érctörmelékeket, vörösrezet, gránát- és bombatörmeléket valamint megszámlálhatatlan tömör és üreges ágyúgolyót foglaltak le.

35 Ez adatokból arra is lehet következtetni, hogy lövedékeket is előállítottak az üzemben, de az is lehetséges, 31 Az állami hadianyaggyártás a Pesti Gépgyár Társaság (1847. április 18-án alakult a Hengermalomból kiválva) üzemére támaszkodott. A forradalom időszakában a gyárat a kormány államosította, majd Nagyváradra^költöztette, s a honvédsereg fő hadianyagéi!átó üzemévé építette ki. Bakó Imre: A Magyar Állami Országos Fegyvergyár működése 1848/49ben. Bp. 1942. A magyarországi és Ganz gyári haditermelésre vonatkozó források: Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harcának története. Bp. III. k. 430. 1. Pallós Jenő: Budapest 1848/49-ben. Bp. 1950. Az O. L.-ban őrzött honvédelmi minisztériumi iratok. 32 Ganz Henrik 1849. júl. 23-i levele szüleikhez. 33 Uo. 34 O. L. Honvédelmi Minisztérium Tűzőrségi Osztály 2829/1849. 35 Hadtörténelmi Intézet Levéltára (HTI) Kriegsgericht 4 (48) 1850. 222