Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

múlhatatlanul is szükséges ilyen üzemtípus megjelenése, ,,. . . mert a fővárosi industriális ember — mint 1845 nyarán Kossuth írta — minden csekélységért nem szaladhat a hegyek közé."

24 Ganz előtt is kétségtelen volt, hogy elsősorban speciális jellegű, nagy szakmai tudást igénylő, alkalmi munkákra van kilátása, mert a kereskedelmi forgalomban szereplő vasöntvény-tömegcikkek területén árban nem versenyezhet a nyersanyaglelőhelyek közelében települt üzemekkel. Viszont a speciális alkalmi munkákat általában jobban is megfizették, A városi szükségletek kielégítése terén pedig nagy lehetőségei nyíltak, mert a két legnagyobb vetélytárs, Andrássy gróf dernői vasgyára s a hengermalmi részvénytársulat figyelmét ekkor az épülő Lánchíd vasöntvényszállításainak megszerzése kötötte le. A híd vasöntvényszükséglete mintegy 120 000 mázsát jelentett s két üzem végül is több mint 220 000 forintot kapott a Lánchíd-munkákért.

25 Az 1848/49 évi forradalmat és szabadságharcot megelőző időszakban az üzem és az üzletmenet alakulása az 1845-ös év ugrásszerű fellendülését nem ismételte meg. Az első évben a munkások száma megnégyszereződött, a további három év alatt pedig kétszeresére emelkedett. Az üzem technikai berendezése sem változott meg döntően, mindössze a helyőrség katonái által taposott fúvatót váltotta fel egy 10 lóerős gőzgép, melynek részeit házilag öntötték és a budai Werther gépgyárban szereltek össze. Öntést a rendelések megkívánta mértékben végeztek. Általában 34—47 munkás dolgozott, 1847-ben pl. 32. Ez évben a kifizetett munkabér összege 13 936 forint, egy munkás átlagban napi 1,46 forintot kapott, ami a korabeli viszonyok közepette jónak mondható. A szakmunkások — heti 10—12 forintos keresettel — általában külföldről kerültek az üzembe, míg a napszámosok és tanulók a város lakói közül jelentkeztek.

26 A termelés mennyiségéről ez évekből adatok nem maradtak fenn. Bizonyos lassú, korlátozott növekedés azonban megfigyelhető. Altalánosságban megállapítható, hogy az üzem fejlődésének korlátai a megszilárdulás után azonnal szembetűntek. A csekély felvevőképességű és versenytársakban bővelkedő piac, amely a gazdasági és társadalmi viszonyok elmaradottságát tükrözte, a nagyobb pénztőke hiánya, a feudális termelési és jogrendszer mind alig leküzdhető akadályokat jelentettek. A kapitalista vállalkozások helyzetét nehezítette az 1840-es években 24 Kossuth Lajos: A pécsi vasgyár elsőbbségi részvényei. Hetilap 1845. jún 6. 25 Hetilap 1845. okt. 28-i számában közli Döhrentei Gábor tudósítását, mely szerintAndrássy György gr. 1844. augusztus első felében a lánchídi öntöttvas kereszttartó megrendelések elnyerése céljából minden felszólítás nélkül 3 db-ot vitetett fel Pestre s vetett alá töréspróbának. A hidat tervező Thierney William Clark, s a kivitelező Adam Clark előtt megtartott próbán a dernői öntvény 5 tonna előírt teherbírás helyett 15 tonna súlynál tört csak ketté. — Protocoll der am 30 Juni 1848 zu Pesth abgehaltenen ersten General Versammlung der Actionäre der Ofen-Pesther Kettenbrücke. Druck von B. Kozma. 1848. 9.1. és Protocoll der am 8. Juli. 1851. zu Ofen abgehaltenen zweiten General-Versammlung der Actionäre der Ofen-Pesther Kettenbrücke. Druck von I. Beimel ud B. Kozma 1851.22. 1. Andrássy mintegy 110 db alsó kereszttartó rudat szállított, melyek súlya kb. 18 tonna, hosszúságuk kb. 26 méter volt (Magyar Ipar, 1899. aug. 20. 779. 1. és úo. szept. 3. 823. 1.} Nem állja meg helyét Zelovich Kornél azon közlése, hogy a Lánchíd kereszttartókat a hengermalmi vasöntödében Ganz felügyelete mellett készítették, s Ganz igen sokat tanult a szigorú angol előírások szerint gyártásra kerülő Lánchíd-munkáknál. (Zelovich Kornél: Széchenyi mérnöki alkotásai. Bp. 1923. 10 — 11. 1.) Mint ismeretes, Ganz 1844 végén lépett ki a hengermalmi öntödéből, az ellentét közte és Fehr igazgató között továbbra is fennállt. A Lánchíd öntvényszükségletének hazai előállításáról Széchenyi 1845 augusztusában ír levelet, s az, építést tervező és ellenőrző W. T. Clark könyve (An Account Bridge. . . London. 1852.) szerint a pesti öntöde csak 1848-ban készítette el a kereszttartó vasakat. Ganz részesedéséről a Lánchíd-munkálatokban, továbbá az Óbudai Hajógyár igazgatójának, Massionnak iránta tanúsított jóindulatáról Catinelli Hector 1867 elején megjelent fentebb idézett cikke tesz említést. 26 Pest und Ofher Wegweiser 1847. Pest. 1848. és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1875 — 1879 évekről. Bp. 1879. 196. 1. Az üzem belső munkamenetének leírása: Mechwart Album. Bp. 1899. 7—10. 1. 220