Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

— kérve a legátust és a püspököket mind a három okiratnak az átírására, amit meg is kapott. A pápai bulla s az 1231-i királyi ,,constitució" felhatalmazta az esztergomi érseket, hogy előzetes figyelmeztetés után a király ellen a kiközösítés fenyítékét is alkalmazhatja. Az interdictumról szóló oklevélben az érsek felsorolja mindazt, aminek megtartására a király az ország színe előtt annyiszor megesküdött, különösen pedig, amit az 1231. évi Aranybulla nyomatékosan el is rendelt, azt ti., hogy a királyi kamara és más közhivatalok élére szaracénokat és zsidókat ne állítson — majd így folytatja: „Mindazokból, miket a pápa megjavíttatni kívánt és parancsolt, mindeddig semmi meg nem javíttatott, a király (1231-i) rendelete is megvettetvén, foganat nélkül maradt, s így az utóbbi baj rosszabb lett az előbbinél; miután a szaracénok nemcsak meghagyattak a királyi kincstár s nyilvános hivatalok élén, sőt állapotuk jobbra változott; kik előbb közülök szolgai állapotban voltak, most még azon fizetéstől is fölmentettek melyekkel a királynénak eddig tartoztak s teljesen szabadokká lettek. A keresztények tömegesen térnek át a szaracénok vallására, mert azt látják, hogy Magyarországon különb sorsa van a pogánynak, mint a kereszténynek. . . És valamint a szaracénokat illető panasz meg nem szüntettetett, ugyanaz történt a pápai levélben felsorolt többi pontra nézve is. Az egyházaknak, monostoroknak adott birtokok, jövedelmek, a szaracénok gonoszsága, a király gaz tanácsadóinak sugalmazása folytán azoktól elraboltattak. Nehogy tehát az engedetlenség bűnébe essünk. . ., a nyomorultakon ejtett ily nagy sérelmeket. . . tovább nem tűrhetjük. Mivel pedig András király általunk és a pápa által kegyesen és atyailag többször megintetve sem gátolta meg a kihágásokat: a pápa rendeletének érvényt szerezve, egész Magyarországot egyházi tilalom alá vetjük. . . Mivel pedig a királyi felséget, amennyire lehet, tiszteletben akarjuk tartani, javulását várván, személye fölött még most nem mondunk ítéletet; de tanácsosait, kiknek sugallata által vonatik vissza s gátoltatik meg a bajok orvoslásában, kiknek sugallatára magasztalta föl s emelte hivatalokra a szaracénokat, egyházi átokkal sújtjuk. Kiátkozzuk Dénes nádort névleg is, nemcsak a mondott, hanem más okból is, ... nevezetesen azért, mert nemcsak javadalmaiktól, hivataluktól fosztott meg számos egyházi személyt, hanem mert több ily személyt megveretett s velők csúfosan bánt ; a szepesi préposton és plébánosokon többféle hatalmaskodást hajtott végre; János pozsonyi prépostot arcul verette, a szaracénokat pártolja és védelmezi, még saját javaiba is be vévén őket. Miklós főtárnokmesternek, ki által intéztetnek minden királyi és kamarai ügyek, még a jövő nagy csütörtökig időt engedünk, hogy mikben vétett, azokat megjavíthassa, azontúl őt is kiátkozzuk. Továbbá névleg kiátkozzuk Sámuel egykori kamaraispánt, mert az eretnekség hírébe esett s róla ez be is bizonyosodott; ebből magát tisztázandó s hibáját kijavítandó, fölvette a keresztet, határidőt szabott és kapott a szentföldre való utazásra, de nem ment el. . ,"

87 II. András király 1232. május 16-i, valamint a pápai legátus és a magyar püspöki kar 1232. decemberi okleveléből tehát bizonyos, hogy a nagyböjt, a Quadragesima megülése a XIII. század elején is szokásban volt nálunk a magyar királyi udvarban. Csak annak közlésével maradt adósunk ez a két oklevél, hogy hol játszódott le az említett hamvazószerdái színjáték? Eddig — indokolás nélkül — egyedül Balics Lajos helyezte (O-)Budára az interdictum kihirdetését. ,,Az 1232. évi február 25-én, hamvazószerdán

88 — írja — Endre egész udvarával s a főurakkal Budán volt, hogy királyunk régi kegyeletes szokása szerint ott a böjtöt megkezdje". Az egyházi cenzúra kihirdetésének 87 Balics L.: A római katholikus egyház története Magyarországon. II. Budapest, 1885. 262. 88 Balics: i. m. II. 262. 20