Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210
Nagy örömére szolgál, hogy olyan műalkotás is szeme elé került, mely az orosz történelemmel kapcsolatos. Jankovics Miklós gyűjteményében egy festményre bukkant, mely egy moszkvai fogadást — feltehetően a magyar követségét — ábrázolja a XVI. századból. A festményt rendkívül alaposan leírja. Naplójának szélére vezetett utólagos feljegyzése arról tanúskodik, hogy Rumjancev Nikoláj Petrovics gróf, a nagy orosz műgyűjtő meg akarta vásároltatni a képet, de a Jankovics Miklós által megjelölt vételárat — 700 cservonyecet — túlzottnak találta. Május 24-ón néhány életrajzi adat kíséretében feljegyzi, hogy kik keresték fel pesti szállásán. Első helyen Kovachich József Miklóst 34 említi, „aki éppen ezekben a napokban vette kézhez a Sándor cár által küldött briliánsgyűrűt, melyet a megküldött diplomatikai munka elismeréséül kapott". Jaksics Gergely 35 és Kollár János 36 után Palacky Ferencet 37 nevezi meg, aki „ez idő szerint a Csuzy-család gyermekeinek nevelője a komárommegyei Csuz községben". A nap jórészét a múzeum ásványtárában tölti, ahol Sadler József 38 profeszszor, a gyűjtemény őre kalauzolja. Keppen — Sadler előadása nyomán — megyénként sorolja fel a nevezetesebb ásványi előfordulásokat és részletesen ismerteti a gyűjtemény nevezetességeit. Ezután ismét Horvát Istvánnal folytatott nyelvészeti eszmecseréjének érdekesebb mozzanatait rögzíti (a perzsa—magyar „nyelvrokonságról" stb.), majd Döbrentei Gábor 39 egészíti ki az orosz tudós ismereteit a magyar nyelvről és nyelvjárásokról, valamint a „Buda" városnév eredetéről. Végül a magyar jogrendszer főbb vonásairól emlékezik meg pesti naplója utolsó oldalán, majd az orosz tudós folytatja magyarországi utazását Pécs irányában. Keppen után Demidov Anatol i0 herceg, diplomata, történész és statisztikus a főváros soron következő orosz leírója. Hosszú utazását megörökítő díszmunkájában egy fejezet erejéig foglalkozik Magyarországgal s ezen belül emlékezik meg 1837. évi pest-budai benyomásairól. „Július 4-én délután megérkeztünk Ofenbe, helyesebben Budára, ebbe az igazi magyar városba, mely várfoka magasságából látja maga körül elterülni azt a négy elővárost, amelyek egészen a Dunáig ereszkednek le — míg a folyam bal partján Pest tárja fel nagyságát, az új város minden gazdagságát és fényűzését. Buda impozáns látványt nyújt, mely híven mutatja, hogy a hosszú időn át szerencsés, erős és független történelmi Magyarországnak a megszemélyesítője. A rómaiak alatt Sicambriának nevezték és a hagyomány szerint mai nevét Attila egyik fivérének, Budának emlékére nyerte. Bármint is volt, Buda fennmaradt, hogy hirdesse Magyarország hősi történelmét, mely kezdődik Árpád honfoglalásával, folytatódik házának huszonhárom királyával és az Anjou-család uralkodóival, majd II. Ulászlóval, aki kódexbe foglalta a törvényeket és végződött II. Lajossal, kinek 1526. évi mohácsi elestével egyúttal a régi magyar monarchia is elesett. A törvényes fejedelmeitől megfosztott Buda több mint másfél száz esztendőn át török uralom alatt állt s ma is viseli ennek az erőszakos birtoklásnak nyomait. 34 a 13. sz. jegyzetben szereplő Kovachich Márton György fia (1798 — 1876), jogtörténész. 35 Jaksics Gergely (1781 —1824). — esztergomi születésű őshazakutató, költő, Puskin első magyarra fordítója. 36 Kollár János (1793 —1852) pesti ev. lelkész, szlovák költő. 37 Palacky Ferenc (1798 — 1876) cseh történetíró és politikus. 38 Sadler József (1791 —1849) botanikus, orvosprofesszor. 39 Döbrentei Gábor (1786 — 1851), a MTA titkára, műfordító, irodalomtörténész és nyelvész. 40 Demidov Anatol Nikolajevics hg. (1813-1876). 203
