Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57
Megtudjuk belőle, hogy a nagyböjt (Quadragesima) megülése a XIII. században is éppen úgy szokásos, mint volt a XI. és XII. században. A szenzációt jelentő királyi levél minket érdeklő része szó szerint így hangzik : „Éppen mikor a minapában, a nagyböjt kezdetén 81 (1232. február 25-én) mind magam, mind országom lakosai kegyes katolikus szokás szerint egyházunkhoz gyülekeztünk 82 , hogy e szent napon magunkat a könnyeknek és töredelemnek adva át és áldozatot mutatva be az Úrnak a szentséges böjtöt megkezdjük, Róbert esztergomi érsek meglepetésszerűen 83 akkor hirdette ki reám, országom lakosaira, általánosságban egész Magyarországra az interdictum ítéletét, mint mondja, a Tőletek kapott felhatalmazás alapján, és a magam és fiaim főember-szolgái közül egyeseket kihallgatás és ítélet nélkül a kiközösítés büntetésével is sújtott. . . Ámbár ily kegyetlen és meg nem érdemelt büntetés sérelmét nem tartoznám elviselni, de bárhogyan is történt, semmiféle konokságot nem tanúsítottam, hanem elviseltem zúgolódás nélkül, a legnagyobb szelídséggel, elküldve kedves elsőszülöttemet, a fenséges Béla királyt meg országom összes méltóságait a nevezett érsekhez, egyszer, kétszer, háromszor, sokszor esedezve, majdnem sírva könyörögve neki, hogy amely kilengésekért, illetve azoknak látszatáért, eltiltotta az istentiszteletet tőlem és országomtól, azokat az ő rendeletére a királyi jog sérelme nélkül orvosoltam. . . De csak annyit tudtam nála elérni a püspökök és más egyházi férfiak, főpapok sokszoros könyörgő kérésére, hogy a pünkösd előtti szerdától Szent István király következő ünnepéig felfüggesztette az interdictumot. Mivel pedig a sérelem, ha meg nem érdemelten királyokat sújt, annál bántóbb, minél inkább tartozik a királyi fenség azt elhordozni, Szentségieknél emelek panaszt az esztergomi érsektől ért megszégyenítés miatt és sérelmeim sorozatát, minden más, az apostoli szék előtt tárgyalandó és előmozdítandó ügyes-bajos dolgommal együtt kedvélt és hűséges főembereinknek, Dénes nádorispánnak, Simon győri ispánnak, valamint Rembaldus nemes és kegyes férfiúnak, a magyarországi és szlavóniai ispotályosok rendfőnökének szájára bíztam. . ** Hogy valójában mi történt 1232 hamvazószerdáján, arról Jakab prenestei választott püspöknek, pápai legátusnak s a magyar püspöki karnak 1232 decemberében (O-)Budán kelt okleveléből értesülünk. Követét a pápa a király (bemutatott) panaszára küldte hazánkba. Eljárásának — a mi szempontunkból — ^az első lépése a legérdekesebb, az tudniillik, hogy nem Esztergomba, hanem (0-) Budára hívta meg a két magyar érseket s a püspököket, apátokat és prépostokat —: feltehetően azért, mert (O-)Buda már az ország (újabb) székhelye, s a hamvazószerdái események is talán ott zajlottak le. Az (ó)budai prépostsági templomban (in ecclesia Budensi) Róbert érsek a gyülekezet előtt bemutatta 1. azt a pápai bullát, melynek alapján az interdictumot kimondotta 84 , 2. a kihirdetett interdictum írásba foglalt szövegét, melyet annak idején a püspökök is megkaptak 85 , egyházmegyéjükben pedig szintén kihirdettek és 3. az 1231. évi Aranybullának a király és fiai: Béla és Kálmán hercegek pecsétjeivel megerősített példányát 86 8 * Cum nuper ad princípium quadragesime. . . 1232. február 25-én (hamvazószerdán). Mon. ecel. Strig. I. 283. 82 . . . modo catholice pietatis tarn ego, quam regni mei incole, unusquisque ad nostram ecclesiam eonveniremus, ut hiis diebus, lacrimis et penitentie dicatis. . . saerosancta ieiunia susciperemus. Mon. eccl. Strig. . I. 283. 83 . . .subito R(obertus) Strigoniensis archiepiscopus in me et regni mei colonos. . . senteciam intulit interdicti. Mon ecel. Strig. I. 283. 84 Theiner, Aug. : Vetera monumenta historica Hungáriám Saeram illustrantia (röviden: Mon. Hung.). Romae, 1859. I. 107 — 111. (. . .litteras domini papae. . ., quarum auctoritate sententiam interdicti. . . tulerat.) 85 . . .formám eiusdem interdicti. Uo. 86 . . .constitutionem sigillorum domini Andrée. . . regis et filiorum suorum, scilicet domini Bele et domini Colomanni regum munimine roboratum. Uo. 2* 19
