Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

TARDY LAJOS OROSZ UTAZÓK BUDÁN ÉS PESTEN 1949-ben a magyar— orosz történelmi kapcsolatok egyik kiváló hazai ismerője

1 még jogosan állapíthatta meg,, hogy a XVIII—XIX. században számos nyugateurópai utazó útleírása jelent meg Magyarországról nyomtatásban, de orosz csak egyetlenegy, éspedig Demidov A. N. munkája. A hazánkkal foglalkozó orosz útleírások a felszabadulás előtt kutatóink számára nem voltak hozzáférhetők és csak az utolsó két évtized során kerültek napvilágra ezek az írások, melyeknek nagy része tekintélyes helyet szentel fővárosunknak. Ezeket tekintjük át a következőkben, kezdve az 1724-ben Pesten és Budán megfordult GrigorovicsBarszkij szerzetes kezdetlegesen ható, primer élményekre szorítkozó naplórészletével és végezve a szabadságharc előtti évek sziavofujainak rövid feljegyzéseivel. E viszonylagos bőség ellenére is szerénynek kell mondanunk a fővárosunkkal foglalkozó orosz és ukrán útleíró irodalmat. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy e kor orosz útleíróit elsősorban Nyugat-Európa és a távol-keleti országok érdekelték; Magyarország tulajdonképpen — leszámítva a Rákócziszabadságharc viszonylag rövid közjátékát — csak a napóleoni háborúk idején került be az orosz érdeklődés homlokterébe, amikor is a hazánkban megfordult művelt, felvilágosodott tisztek sajtóban megjelent közleményei nyomán az orosz olvasóközönség ismerkedni kezdett hazánkkal és fővárosunkkal. Az első terjedelmesebb magyarországi útleírás szerzője Vaszilij OrigorovicsBarszkij pravoszláv szerzetes

2 (1701 — 1747) volt, aki 1723-ban indult el évtizedes európai, ázsiai és afrikai zarándokútjára s ennek során Pestet és Budát is útbaejtette. Sajnos, magyarországi naplójának éppen ez a része a legkevésbé érdekes, mivel néhány napos itt-tartózkodása — önhibáján kívül — jóformán csak a Tabánra szorítkozott. Pest előtt utolsó szálláshelye Kerepes volt, ahol a jószívű plébános látta vendégül. „Ujabb két nagy mérföld után a híres Buda városához érkeztem, amely a haragos, szürkésfehér hullámokat verő nagy Duna folyó mellett fekszik. A helység két részre oszlik: az egyik — a Pest nevezetű — régi város, melyet erős és magas kőfal vesz körül és a folyó bal partján terül el; a másik a vár, vagy erőd, a hegyen épült, szintén kőfal övezi és a folyó jobb partján emelkedik. Az 1 Két emlékirat az 1849. évi cári intervencióról. Trócsányi Zoltán bevezető tanulmányával. Bp., é. n., 12—13. 1. 2 Vö. Tardy L. : Magyarországi útiélmények és magyar irodalmi vonatkozások a XIX. század első negyedében megjelent orosz kiadványokban. Tanulmányok a magyar —orosz irodalmi kapcsolatok köréből. I., 1961., 123.1. ; Varadi—

Sternberg J. : Kijevi diákok Magyarországon a XVIII. században. ITK., 1965., 1-2. sz., 159-160. 1. 187