Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159
kat, részletesen megszabva azt is, hogy milyen munkát kell ezen a 225 napon elvégezniük; 669 napnak pedig a megváltását engedte meg 20 krajcáros áron, tehát összesen 223 forintért. A 7 házas zsellér számára az urbárium szerinti 18 —18 nap (összesen 126 nap) kézi robot s az 5 hazátlan zsellér számára a 12—12 nap (összesen 60 nap) tényleges teljesítését írta elő. Az urbárium értelmében járó hosszfuvar teljesítését szintén megkívánta a községtől. Az urbáriumnak megfelelően fejenként 1 — 1 forint cenzus fizetésére kötelezte a telkes jobbágyokat és a házas zselléreket. Az urbárium szerint a telkes jobbágyoktól járó ajándékot, borjút, fonást (összesen 43 forint 45 krajcár értékben), meg a fahordást elengedte. A régi szokásnak megfelelően kilenced helyett tizedet kellett adniuk a jobbágyoknak minden földi terményből, meg borból, méhből és juhból, a szerződés szerint is. Félévig mérhettek bort. Minden pálinkafőző üstért 2 forintot kellett fizetniük a földesúrnak. Kötelezve voltak évente 3 napi vadászatra a földesúr lőporával és ólmával. 65 így tehát a csepeli jobbágyok nagyobb része: a telkes gazdák végül is az urbáriumban előírtaknál kisebb terheket viseltek, főként a robot tekintetében. Pénzben kifejezve az elengedett robot, ajándék és fonás értéke a telkes jobbágyok számára fejenként évi 6 forint 38 krajcár megtakarítást jelentett. Promontoriumot a megye ugyanúgy kihagyta az 1768-ban készített mindkét klasszifikációból, mint Óbudát és még hat másik helységet. Eljárását Promontoriumnál azzal indokolta, hogy ezt a helységet nem lehet az urbárium előírásai szerint kezelni, mert csupa zsellér lakja, akiknek földjeik és állataik nincsenek s csak szőlőikből, meg a kőbányákban végzett munkából élnek. 60 Ugyanezt vallották maguk a budafokiak is a 9 kérdőpontra adott válaszukban : beneficium, hogy „határokban nagy szőlőhegyek vannak és ottan való szüntelen munkálkodásókkal maguk iletit táplálhattyák", . . . „némelyek, kiknek szőlleje vagyon, abbul élnek, némelyek pedig más szőlleiknek kapállásával mindennapi szükségeire való pénzt keresnek és aratásokkal kinyeret magoknak szereznek" . . . „határokba keő bánya vagyon és ott is maguknak pénz szerezhetnek, ha ottan való munkát magokra válollyak". 67 A promontoriumbeliek betelepítésük (kb. 1736) óta szóbeli megegyezés alapján teljesítették kötelezettségeiket: a házas zsellérek 4 forint, a hazátlanok 1 forint 30 krajcár cenzust fizettek évente s az úri kastélynál, amelyet Savoyai Eugén herceg még a betelepítés előtt építtetett, évi 8 — 10 napon át kézi robotot végeztek. Földbérkónt a budafokiak a ráckevei uradalom többi helyiségéhez hasonlóan nem kilencedet, hanem csak tizedet adtak ; konyhai ajándék adására pedig nem voltak kötelezve. Viszont itt is volt hegyvám : minden fertály szőlő után 18 garas. Ennek fejében az uraság fizette a szőlőpásztorokat, szőlőkerülőket s ő csináltatta a szőlőhegyen levő utakat és kutakat is. A bontakozó-pénz itt szőlőeladáskor minden forinttól 1 krajcár, házeladáskor pedig előbb 10, majd 5 dénár volt. 68 Promontoriummal kapcsolatban a helytartótanács úrbéri bizottsága arra az álláspontra helyezkedett, hogy erről a helységről is el kell készíteni az úrbéri összeírást s azután szerződést kell kötni vele, tekintetbe véve azt, hogy a királyi rendelet a házas zsellérek számára évi 1 forint cenzust és 18 nap kézi robotot, a hazátlan zsellérek számára pedig évi 12 nap kézi robotot ír elő. 69 Miután véleményét az uralkodó jóváhagyta, a helytartótanács ilyen értelmű utasítást küldött a megyének 1770. szeptember 3-án. Végül is 1772-ben, két egymást követő sürgetésre 65 Uc. 1775. JV° 18. 66 Uo. 1770. augusztus 13. 67 Pestmegyei lvt. Urbarialia antiqua, Fassiones ad 9 puncta. 68 Uo. 69 Országos Levéltár, Helytartótanácsi lvt, Dep. urbariale, Acta urb. com. Pestiensis 1770. augusztus 13. 143
