Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

cárt kellett fizetni a céduláért, amellyel a földesúr mintegy engedélyt adott a szüretelésre. (Az ebből befolyó összeget az uradalom tiszttartója és két másik alkalmazottja kapta.) A Grassalkovich által történt bevezetésnek azonban ellentmond az, hogy a megyének az úrbérrendezést megelőző állapotáról készített összesítésben is meg van említve Óbudánál a 10 dénáros cédulapénz. (1772-ben, mint láttuk, a cédulapénz ügyében is összetűzött Óbuda Ferbert tiszttartóval.) A visszafizetés tekintetében a helytartótanács véleménye alapján az uralkodó teljes határozottságot tanúsított s még azt sem engedte meg, hogy a kamara — mint szerette volna — a megtérítendő összegeket a város cenzus-hátralékába való beszámítás útján egyenlítse ki. Mindezek után Óbuda 1774. december 3-án a következő összegeket kapta vissza: a hegy vámból a földesúr tényleges kiadásainak levonása után fennmaradó részt, vagyis 3448 forint 37 1/2 krajcárt, a jus detractus címén szedett illetéket, vagyis 2257 forint 36 1/2 krajcárt, a taxa evictionalist, vagyis 274 forintot, a taxa traditionalist, vagyis 109 forint 36 krajcárt, a mercipotust, vagyis 169 forintot, a liszt- és kenyérkereskedés árendáját, vagyis 150 forintot, a fakereskedés árendáját, vagyis 180 forintot, a kilencedszedésnél jelenlevő községi tisztviselők napidíját, vagyis 20 forint 55 krajcárt, a cédulapénzt, vagyis 419 forint 24 krajcárt s végül a hegyvám és a jus detractus 5%-os kamata fejében 360 forint 46 krajcárt.

32 A robotnapokért járó térítést: 350 forintot (2100 nap 10 krajcárjával) 1776. szeptember 26-án kapta kézhez Óbuda az uradalom pénztárából s később megkapta e 350 forint, meg egyéb visszatérített pénzek kamatait is (kivéve a hegyvám és a jus detractus kamatját, mert azt már előbb kifizették), vagyis összesen 63 forint 26 dénárt. Sőt, mivel a tárgyalások folyamán kitűnt, hogy Pogner András érseki tizedszedő is jogtalan illetékeket szedett a lakosoktól, őt is kötelezték ezek megtérítésére. Pogner a visszajáró 342 forint 17 krajcárt ki is fizette, ennek kamatja (174 forint 34 dénár) fejében pedig budai házát kötötte le.

33 Vagyis Óbudának, ha hosszas küzdelmek árán is, sikerült keresztülvinnie azt, hogy az úrbérrendezésnek ránézve kedvező pontjai — még az 1766. évi szerződéssel ellentétesek is — érvénybe lépjenek: megszűnt a hegyvám és valamennyi tilalmazott illeték szedése s az úrbérrendezés időpontjától kezdve ilyen címen befizetett jelentős összegeket kamatostul visszakapta. (Összesen kb. 8200 forintot kapott így vissza a város.) Ezek után kísérjük figyelemmel azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ugyanekkor az úrbérrendezés előnytelennek tartott rendelkezéseinek megvalósítása ellen tett a város. Vissza kell térnünk tehát a szerződéskötés kérdéséhez, amelynek ismertetésében addig a pontig jutottunk el, hogy az Óbuda és a kamara közt 1766-ban létrejött szerződést az uralkodó nem hagyta jóvá és 1770. augusztus 27-én elrendelte, hogy Pest megye tegye meg a szükséges intézkedéseket új szerződés megkötésére. A megyének az új szerződés előmozdítása tekintetében az volt az első feladata, hogy elkészítse Óbuda úrbéri összeírását. Ez többszöri sürgetés után 1772. május 18-án meg is történt. Az összeírás tanúsága szerint ekkor Óbudán 228 telkes jobbágy (hospes, vicinus, Nachbar) volt, közülük egynek 1/2 telke, kettőnek 1/4 telke volt, a többi 225 gazdának pedig csupán 1/8 telke, vagyis a 228 telkes jobbágy összesen 29 1/8 egész teleknek megfelelő földet bírt. Rajtuk kívül 369 házas zsellért (inquilinus domiciliatus, Klein-Hausler) és 75 hazátlan zsellért (subinquilinus, Inwohner ohne Haus) írtak össze. A 672 lakos kezén levő teljes úrbéres földterület mindössze 59 7/8 hold belső telek, 966 3/8 hold szántó és 232 szekérre való rét volt s a községnek volt még 20 szekérre való rétje.

34 32 Uo. 1775. JST2 3, B és C melléklet, valamint 1777 N° 8 pos. 6. 33 Uo. 1777. :N°10. 34 Uo. Tabelláé urbariales com. Pestiensis, oppidum Vetero-Buda. 133