Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159
okozta elsősorban a zavargásokat, felül kell vizsgálni. 24 A királynő 1772, augusztus 31-én kiadott döntése még ennél is több megértésről tanúskodik az óbudaiak iránt. Megállapítja: a viszály oka az volt, hogy a polgárok új bírót, jegyzőt és esküdteket választottak, Ferbert pedig másokat akart rájuk kényszeríteni. A prefektus helytelenül járt el, amikor a kívánsága keresztülvitelét erőltette, majd éjjel egyeseket elfogatott s meggondolatlanul katonai segítséget kért. A lakosokat a „nyelvelésükkel okozott botrány" miatt meg kell ugyan büntetni, de úgy, hogy feleannyi napi börtönt kapjanak, mint amennyi botütést a helytartótanács javasolt, heti 2 napi kenyéren és vízen való böjtöléssel. (Eszerint tehát Mangl 25 napi, 18-an 6 napi, a többi pedig 12 napi börtönt kapott.) A 200 forint megtérítése a helytartótanács által javasolt módon történjék. A bírót a földesúr 3 jelöltje közül válasszák, a többi tisztséget pedig szabadon töltsék be. 25 Ugyanezen a napon, 1772. augusztus 31-én egy másik rendeletében döntött Mária Terézia az óbudaiaknak a Ferbert tiszttartó ellen beadott panaszai ügyében. 26 Döntése kevés kivételtől eltekintve a helytartótanácsi véleményt hagyja jóvá; ez a vélemény pedig úgyszólván mindenben az óbudaiak mellett foglalt állást. Tanulságos megfigyelni, hogy az ügy tárgyalása során, amint egyre magasabb fórum elé kerültek a panaszok, egyre inkább a földesúri, illetve tiszttartói intézkedések ellen s Óbuda érdekei mellett szóló vélemények hangzottak el. Az úriszék, noha a tiszttartó egyes intézkedéseit helytelennek minősítette, mégis minden egyes vitás kérdésben a földesúri érdekek szerint döntött; a megyei ítélőszék legtöbb ponton jóváhagyta ugyan az úriszéki döntést, de a különböző adásvételi illetékekre nézve az volt az álláspontja, hogy a királyi döntés megérkezéséig nem szabad ezeket szedni, a hegyvámot pedig mérsékelni kívánta. Végül a helytartótanács úrbéri bizottsága s vele a helytartótanács a legtöbb kérdésben a panaszosoknak adott igazat. Az adásvételi illetékek (jus detractus, taxa evictionalis, traditionalis és mensuralis, mercipotus) ügyében a helytartótanács helytállónak minősítette a panaszt, sőt nem csupán azt jelentette ki teljes határozottsággal, hogy ezeket mint a puncta prohibita generalia értelmében eltörölt illetékeket a jövőben nem szabad szedni, hanem egyúttal javasolta, hogy az általános tiltott pontok kihirdetése után esetleg beszedett ilyen illetékeket a földesúr térítse vissza. Az 1 forintos hegyvám (jus montanum, vagy jus pastorale) tekintetében is hasonló módon nyilatkozott: ellentétben áll az úrbéri előírásokkal, amelyek vagy kilencedet vagy hegyvámot engednek meg, tehát meg kell szűnnie. (Óbudán ugyanis kilencedet adtak a szőlőbőlis.) A szőlőcsőszöket a helység pénztárából vagy a szőlőtulajdonosok pénzéből kell ellátni puskaporral, a szőlőhegyi utak javításában pedig csak munkájukkal kell a lakosoknak részt venniök, de pénzt és anyagot nem követelhet tőlük a földesúr. Ha hegy vámot szedtek az úrbérrendezés óta, akkor ezt is vissza kell adnia a földesúrnak. A Ferbert személyével kapcsolatos panaszokat is jórészt méltányolta a helytartótanács. Az urasági alkalmazottaknak adott földek miatt szerinte a megyének meg kell intenie a prefektust, s ha az új szőlőbirtokosok nem földesúri alattvalók és nem királyi adózók (vagyis nem úrbéresek), akkor földjeiket a beruházási költségek megtérítése mellett át kell adni a földesúri és királyi adóterheket viselő lakosoknak. Ha pedig ezek nem váltanák magukhoz, akkor adózás alá kell vonnia a megyének az új szőlőbirtokosokat. A legelőrészt — amelyet az úriszék vizsgálata szerint nem Ferbert, hanem még özv. Zichy Miklósné tiszttartója vett el és csatolt a földesúri kerthez — a helytartótanács véleménye szerint a földesúr köteles visszaadni a községnek 24 Uo. 1772. július 2. 25 Uo. 1772. szeptember 10,4093 ikt. szám. 26 Uo. 1772. szeptember 10,4092 ikt. szám. 9 Tanulmányolc Budapest múltjából 129
