Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

szemben álló fél mind az úrbérszabályoz ás rendelkezéseiből, mind pedig a szerződésen alapuló régebbi állapotból meg akarta valósítani, illetve fenn akarta tartani azokat a pontokat, amelyek számára kedvezlek voltak s ugyanakkor igyekezett megakadályozni a^ számára előnytelen pontok fennmaradását, illetve bevezetését. Konkrétan: Óbuda ragaszkodott az 1766. évi szerződéshez, főként a 340 forintos robotmegváltás miatt, viszont Mária Terézia úrbéri rendeleteire hivatkozva azt kívánta, hogy szűnjék meg a szerződésben említett hegyvám s a szerződésben fel nem tüntetett, de szokásban levő s jelentős összegre rúgó egyéb taksák, illetékek szedése. A földesúri hatalmat képviselő magyar kamara pedig ezeknek az úrbérszabályozás rendelkezéseivel ellentétben álló illetékeknek a fenntartását s ugyanakkor az úrbérszabályozás szerint járó, a szerződésben megállapítottnál jóval nagyobb robotkötelezettség bevezetését igyekezett elérni. A küzdelem első komolyabb megnyilvánulása az 1771-ben Ferbert Ferenc, az óbudai uradalom prefektusa ellen a kamarához beadott panaszirat, amelyben a földesúr és a város közt fennálló csaknem valamennyi vitás kérdés megjelenik. Ezt a kérvényt az óbudai communitas, vagyis választott község (külső tanács) nevében adták be. (A 24 tagú külső tanácsot először 1761-ben említik az óbudai tanácsülési jegyzőkönyvben.)

19 S bár a panaszok ügyében 1771. november 20-án Koller János kamarai tanácsos vezetése alatt tartott úriszéki tárgyaláson a választott község és valamennyi lakos — nyilvánvalóan a megtorlástól való félelmében — eskü alatt kijelentette: nincs tudomása a kérvény összeállításáról és beadásáról,

20 nem kétséges, hogy az irat szerzői a választott községnek azok közül a legcéltudatosabb és legtevékenyebb tagjai közül kerültek ki, akik a továbbiakban is a város küzdelmeinek irányítói voltak. Személy szerint a kérvényben foglalt panaszok úriszéki tárgyalása során Hozmán Mártont és Hozmán Mihályt említik csak meg, akik Ferbert állítása szerint a „nép között viszályt keltő összejöveteleket" tartottak s emiatt a prefektus 50 botütéssel fenyegette meg őket. A kérvényben előadott panaszok egy része a szokásban levő, de a királyi rendeletekkel ellentétben álló különböző illetékeket nehezményezi. Ezek közül néhány az ingatlanok adásvételével állott kapcsolatban. A szőlők és házak eladása alkalmával ugyanis jus detractus címén az eladó részéről a földesúrnak bontakozó pénz (Abzug-Geld) járt. Ennek fizetése „emberemlékezet óta bevett szokás" volt Óbudán (szokásban volt egyébként a szabad királyi városokban, így Budán és Pesten is) ; régebben az eladási ár 10%-át kellett ilyen címen fizetni, a kamaraelnök azonban 5%-ra szállította le ezt az illetéket. De a vevőt is terhelték taksák: 1 forintot fizetett a földesúrnak a teleklevélért (pro armalibus, pro fundualibus litteris, taxa evictionalis), 24 krajcárt a telekkönyv vezetésével megbízott uradalmi tisztviselőnek a teleklevél kiállításáért (taxa traditio nalis), 24 krajcárt a telek kiméréséért (taxa mensuralis) és 1 forintot áldomás (mercipotus, laudemium) címén. Ez illetékekből a rendelkezésünkre álló adatok tanúsága szerint az 1768 és 1772 közötti években évente összesen átlag 600 forint folyt be; ebből kb. 460 forint volt a bontakozó pénz s kb. 140 forint a többi kisebb illeték. Sérelemként panaszolja fel a kérvény azt az évi 1 — 1 forint hegyvámot is, amelyet az óbudaiaknak minden egyes fertály szőlő után kell fizetniök. Ezt a pénzt a földesúr a szőlőcsőszök és hegymesterek fizetésének, lőporral való ellátásának, meg a szőlőhegyi utak javításának címén szedte s ezért jus pastorale-nak is szokták nevezni. Ez, mint láttuk, a kamara és Óbuda között 19 Baraczka István: Óbuda közigazgatásának 20 éve 1746—1766. Tanulmányok Budapest múltjából IX. kötet. Budapest, 1941. 151. 1. 20 Országos Levéltár, Helytartótanácsi lvt, Dep. urbariale, Acta urb. com. Pestiensis 1772. július 9. 126