Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

fizetése alól (2. pont). Minden lakos szabadon elköltözhet, ha maga helyett mást állít, de úgy, hogy az nem kap mentességet a cenzus fizetése alól.

12 Más forrásokból tudjuk, hogy a szerződésben feltüntetett kötelezettségeken felül a város köteles volt szüretkor a bor kipréselésére és pincébe hordására gyalogembereket adni; konyhai ajándék címén pedig évente 3 borjút váltott meg 12 forinttal.

13 A kamara és Óbuda között létrejött szerződést a megye a királyi rendelkezések értelmében jóváhagyás végett 1766. október 2-án felküldte a helytartótanácsnak. S ezzel elkezdődött a szerződéskötés ügyének éveken át tartó hányódása a hivatali ügymenet és az úrbéri rendeletek útvesztőiben. A helytartótanács még ugyanabban a hónapban visszaküldte a szerződést a megyének — az óbudai uradalom több helységének szerződésével együtt — mert a jobbágyokat nem hallgatták meg a 9 kérdőpontra vonatkozóan.

14 Mikor ez megtörtént s a megye december 9-én beküldte a jobbágyoknak a 9 kérdőpontra adott válaszát, akkor meg a válaszokban említett régebbi, Zichy-fóle szerződések beküldését kívánta a helytartótanács.

15 1767. január 12-én a megye ezeket is beküldte s a helytartótanács az úrbéri bizottság véleménye alapján március 12-i felterjesztésében végül a szerződések megerősítését javasolta az uralkodónak; ő azonban március 21-én elrendelte, hogy előbb küldje be a megye a helységek összeírásait, illetve betelepítési szerződéseit is. A következő hónapban a megye jelenti, hogy az uradalom valamennyi bírája megjelent a megyénél s Óbuda kérvényéhez csatlakozva kérte az 1766-ban kötött, a korábbiakkal nagyrészt azonos szerződések érvényben tartását.

16 Ezután 1770-ben tűnik csak fel ismét Óbuda szerződésének kérdése: a helytartótanács úrbéri bizottsága 1770. augusztus 10-i ülésén megállapítja, hogy Óbuda 1766. évi szerződését megyei tanú előtt kötötték ugyan, de a megyei ítélőszéken nem vizsgálták felül, mint ahogyan a királyi rendelet előírja. Ezért azt javasolja, hogy a földesúr kössön új szerződést Óbudával megyei tanú előtt, ezt azután referálják a sedrián s terjesszék fel a helytartótanácshoz megerősítésre, mellékelve az urbárium s az új szerződés összevetését (az ún. combinatorium instrumentum-ot), amelyből kitűnik, hogy a szerződés enyhébb-e az úrbérrendezésnél.

17 Miután a királynő ezt a véleményt augusztus 27-én helybenhagyta, a helytartótanács ilyen értelemben írt szeptember 3-án Pest megyének, megjegyezvén, hogy az új szerződés megkötéséig a fennálló (vagyis az 1766. június 24-i szerződésen alapuló) helyzet maradjon meg.

18 Mint látjuk, a helytartótanács csupán formai szempontból, a megyei ítélőszéken történő megvizsgálás elmulasztása miatt nem tartotta megfelelőnek az Óbuda és a kamara között 1766-ban megkötött szerződést. Mégis pusztán azzal, hogy nem a már megkötött szerződésnek a sedrián való felülvizsgálatára, hanem új szerződés létrehozására utasította a megyét, alkalmat adott a kamarának a megszokott feltételeket tartalmazó szerződés helyett új, lényegében az úrbérszabályozás rendelkezésein alapuló szerződés szorgalmazására. Ettől kezdve válik drámaivá Óbuda küzdelme a földesúrral s lángol fel meg-megújuló erővel ellenállása a földesúri hatalom elnyomó törekvéseivel szemben. S itt mindjárt elöljáróban fel kell hívnunk a figyelmet ennek az éveken át folyó elkeseredett küzdelemnek — amelyet még a városon belüli, a tanács és a választott község közti ellentétek is színeznek — legjellegzetesebb vonására, arra, hogy mindkét 12 Országos Levéltár, Helytartótanácsi levéltár, Dep. urbariale, Acta urb. corii. Pestiensis 1772. október 16. 13 Uo. 1767. július 20. Az óbudaiak válaszai a kilenc kérdőpontra. 14 Uo. 1766. október 27. 15 Uo. 1766. december 22. 16 Uo. 1767. április 29. 17 Uo. 1770. augusztus 13. ^ Uo. 1770. szeptember 3. 125