Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

kit (Pesten) egy „pallatiumban" őriznek

16

, majd felkoncolnak. Mivel időközben az ország hadainak a zöme is megérkezett, a király Pestről megindul a visszavonuló tatárok után

17

. Az április 11-i szerencsétlen kimenetelű muhi csata után Béla kíséretével nyugat felé menekül

18

, a súlyosan megsebesült Kálmán herceg pedig seregének maradványaival, mivel a köz-úton a menekülő magyarság „bukdácsolt", úttalan-utakon, éjjel-nappal Pest felé vágtatva a Duna révéhez (ad portám Danubii

19

) igyekezett. Itt a polgárok (burgenses

20

) kérték, legalább addig maradjon náluk, míg asszonyaik menekítéséhez hajókat készítenek elő; ő azonban azt felelte, ,,ki-ki gondoskodjék magáról", s átkelvén a Dunán, a Somogy megyei Segesd felé vette útját

21

. A pesti polgárok is igyekeztek átjutni, az ellenség azonban rajtuk üt : akik nem vesztek a Dunába, a tatárok fegyvereitől pusztultak el

22

. Az északról Pest felé vezető tágas úton (per amplam viam versus Pesth) menekülők és a megvert sereg akkora veszteséget szenvedett, hogy az elpusztultak számát megközelítően sem lehetett megállapítani

23

. Utolsó tíz fejezetében a dráma végkifejléséről ad számot Rogerius. ((^Budáról nem emlékezik meg többé: pusztulásáról Spalatoi Tamás értesít

24

. Összegezve: Rogeriusnál fővárosunk legrégibb eleme: (O-)Buda az ország igazgatásának természetes központjaként jelenik meg olyképpen, hogy IV. Béla az új székhely létesítésének nem kezdeményezője, hanem már trónralépése óta élvezője. Nem kormányzattörténeti adatokat kívánt közölni (bár ebben a vonatkozásban is sokat tanulhatunk tőle), hanem mint a tatárinvázió krónikása, a 16 Szentpétery : SRH. II. 566-567. 17 Cumque rex. . . egressus de villa Pesth progrederetur contra Tartaros cum multitudine armatorum. . . Szentpétery : SRH. II. 569. 18 Szentpétery : SRH. II. 569- 570. 19 Dux autem Colomanus. . . usque ad dictam Pesth non per viam publicam, per quam Hungarica natio lubricabat, sed per devium ad portám Danubii festinabat. . . Szentpétery : SRH. II. 571. — A „via publica"-t Mészöly (i. m. 30.) országútnak fordítja, a „porta Danubii" pedig nála : „a Duna kelője". Hogy pedig az eredeti forrásban valóban porta és nem portus állhatott, arra más forrásokból, így például fráter Richardus relatiójából is következtethetünk, aki egy helyen ezeket írja : „Ineepit autem fráter redire tribus diebus ante festum nativitatis beati Iohannis baptiste, et paucis diebus in via quieseens, tarn per aquas quam per terras, secundo die post nativitatem domini Ungarie portas intra vit; et tarnen per Rusciam et per Poloniam eques venit". Szentpétery : SRH. II. 541. (I. Deér: Relatio fratris Richardi.) 20 . . .a burgensibus rogaretur, ut morulam faceret, quousque saltern pararentur naves ad transition dominarum uxorum illorum. Szentpétery : SRH. II. 571. Rogerius hangvételéből e részben némi ellenszenv csendül ki Kálmán herceg, vagy talán inkább a pesti polgárok irányában, ami a személyes élményt nélkülöző Spalatoi Tamásnál nem tapasztalható. — A „burgenses" értelmezésével kapcsolatban olv. Mon. eccl. Strig. II. 57. (. . .non in foliatis vei tabernaculis, que extra civitates vei burgos fieri soient, sed de domibus suis in civitate. — 1276.) Csák tárnokmester és soproni ispán pedig 1250-ben nevezi „burgenses dicti loci"-nak a soproni polgárokat. Wagner, H.: Urkundenbuch des Burgenlandes. I. Graz —Köln, 1955. 227. — L. még: Du Conge (a 201. jegyzetben i. m.) s. v. Burgenses. 21 . . .fugit in Simigium ad quendam locum, qui dicitur Segusd. Szentpétery : SRH. II. 571. — Segesdre von. olv. a 170. jegyzetet. L.még: Bodnár JR.: Kálmán herceg és a premontreiek. Budapest, 1923. 17-18. 22 Et licet burgenses de Pesth cum familia ad transit um festinarent, prius tarnen supervenerunt Tartari, qui non fuerunt in Danubio suffocati de burgensibus, extiterunt gladio interempti. Szentpétery : SRH. II. 571. 23 De fugientibus. . . per amplam viam versus Pesth et in exercitu facta est tanta strages. . ., quod estimatio fieri non potest. Szentpétery : SRH. II. 572. — az „ampla via"-t Mészöly (i. m. 31.) „nagy országút»'-nak fordítja. 24 História Salonitarum pontificum atque Spalatensium. 38. e.: . . . transacto lanuario. . .Primo ergo concremata Budalia, Strigonium accessit, cepitque villám totis viribus impugnare. Gombos, A. Fr. : Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI (röviden: Catalogus). Budapestini, 1937 — 1938. 2240. — Batu kán Óbudán szállott meg egy időre. Oyörffy Qy.: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest, 1959. 150. 10