Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

köly úti Vas- és Fémmunkás székházban, a Kálvária téren, a Gutenberg palota előtt, a kőbányai Martinovics téren, a Soroksári úti Szarka vendéglő udvarán, az újpesti Piac téren és Munkásotthonban, Rákospalotán, a mátyásföldi Repülőgépgyár előtt, a kispesti és a lőrinci munkásság a „Magyar Király" szálló helyiségeiben, Erzsébetfalván és Csepelen a Munkásotthonokban. A gyűléseken sokezren vettek részt, feltűnő nagy számban nőmunkások is. A következő napon ugyanezeken a helyeken voltak gyűlések, ahol határozati javaslatot fogadtak el, melyet másnap küldöttség vitt Wekerle miniszterelnökhöz. A határozat pontjai: az annexiómentes béke megkötése, az új választójog elfogadtatása vagy új választások kiírása és a közszükségleti cikkek olcsó és igazságos kiosztása voltak. Harmadnap délelőtt több, mint százezer munkás tüntetett az Iparcsarnokban és követelte a munkásság jogait, a határozatok elfogadását. Egyszerre 4 helyen is folyt a gyűlés a nagy tömeg miatt. Szónokok Bokányi Dezső, Garbai Sándor, Preusz Mór és Landler Jenő voltak. A gyűléseken elfogadták, hogy a vezetőség a küldöttség útjáról tájékoztatja a bizalmiakat. Wekerle ígéretekkel útjára bocsátotta a küldöttséget, melyekre a vezetőség semmi biztosítékot nem kért. Noha a bizalmiak kimondták a sztrájk beszüntetését, ennek ellenére még a 4. napon is sok helyen sztrájkoltak és elkeseredett hangok voltak a vezetők megalkuvása miatt.

124 Az általános sztrájkban Budapesten megközelítőleg 150 000 munkás vett részt, sok nőmunkás is, sőt sokszor ők voltak a legharcosabbak, mint az egykorú tudósítás beszámolt róla. A januári általános sztrájk az eddigi tömegmozgalmak egyenes folytatása volt, bár az ausztriai általános sztrájk hatására tört ki, követelései és a mozgalom iránya a magyar valóságból fakadt. A béke követelése, a szovjet kormány békejobbjának elfogadtatása közös cél volt a Monarchia összes népei számára, azonban a tömegsztrájk sajátos magyar követeléseit a budapesti munkásság öntötte formába. A sztrájk mind méreteit tekintve, mind a benne résztvevők harcosságát figyelembe véve, nemcsak a háború alatti mozgalom, hanem az egész magyar munkásmozgalom emlékezetes napjai közé tartozik és ebben jelentős szerepe van Budapest munkásságának. „Munkástanács... népbiztosok... kormányhatalom kézre kerítése... jelszavak hangzottak el a tüntető vagy beszélgető munkások szájából." A január 19-i munkásgyűléseken a sztrájk irányítására választott bizalmi férfiak jellemzően „népbiztosoknak" nevezték magukat — írja Pogány József, a sztrájk értékelése közben.

125 A kormány a rendelkezésre álló erőit bevetette a sztrájkolok ellen. A rendőrség, a katonasággal megerősítve tartotta fenn a rendet, 19-én a Lövölde téren a munkásokat megtámadták a rendőrök és több munkást letartóztattak, a sajtót cenzúrázták, a hírterjesztést megakadályozták. Az SZDP nagy győzelemnek könyvelte el az általános sztrájkot, bár a vezetők maguk is tudták, hogy a Wekerle ígéretei mennyit érnek. Maga az SZDP is megrettent az óriási tömegerőtől, és attól a forradalmi elszántságtól, melyet a sztrájk mutatott. A sztrájk befejezése miatti elkeseredés lemondásra késztette a vezetőséget. A lemondó nyilatkozatot Bokányi Dezső, Böhm Vilmos, Buchinger Manó, Farkas István, Garami Ernő, Garbai Sándor, Kunfi Zsigmond, Miakits Ferenc, Peidl Gyula, Peyer Károly, Weltner Jakab írták alá.

126 A vezetőség így kenyértörésre akarta vinni a dolgot, érezve a feléje megnyilvánuló bizalmatlanságot. A bizalmi testület azonban nem fogadta el a lemondást, ennek ellenére rendkívüli pártgyűlést hívtak össze február 10-re. A sztrájk tanulságai még sokáig foglalkoztatták mind az SZDP és szakszervezeti vezetőséget, mind a kormányt. „Voltak olyan félrevezetett egyének, akik arra gondoltak, hogy a politikai tömegsztrájk az orosz forradalomhoz hasonlóan fog fejlődni. Ennek az őrületnek nem engedtük munkatársainkat felülni," jelenti a Vas- és Fémmunkások lapja a sztrájk után.

127 124 Népszava. 1918. január 22. 125 Pogány József: A tömegsztrájk és tanulságai. „Szocializmus" 1918. febr. 123. o. 126 Népszava. 1918. január 22. 1. o. 127 Vas- és Fémmunkások lapja. 1918. febr. 1. 1. o. 235