Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

alkalmas céhes iparágak közé lehetett volna sorolni és megkülönböztetett bánásmódban részesíteni.

150 Ilyen megkülönböztetést azonban a céhes iparnál Magyarországon sem Pesten, sem másutt nem találhatunk. A bécsi udvar a XVIII. században nem akart Magyarországon komoly nagyipart vagy gyáripart kifejleszteni,

151 s ez a céhekkel kapcsolatos politikában is kifejezésre jutott. Mindezeket figyelembe véve, nem állíthatjuk azt, hogy a bécsi udvar gazdaságpolitikája Mária Terézia alatt a céhes iparral kivételt tett volna. Annyi bizonyos, hogy a céhes ipar problémáival nem sokat foglalkozott, elsősorban a háziipar, a manufaktúra problémái kötötték le figyelmét, mert komoly lehetőségek a gazdasági élet fejlődése számára csak ezekben rejlettek. A bécsi udvar gazdaságpolitikája egyébként más vonatkozásban, így a vámpolitika és a kereskedelmi politika alkalmazásával is, kedvezőtlenül hatott a pesti kézművesipar fejlődésére. Azok a kedvezmények, amelyeket az osztrák kereskedelem és nagyipar kapott a magyar kereskedelem és ipar rovására, nyilván a pesti céhes ipart is érintették. Az örökös tartományok iparfejlődésének megkönnyítése céljából pl. 1772-től kezdve szalagok, pamutáruk, zsinórok, kesztyűk, kalapok, bőr-, vászon-, selyemáruk, csipke, bársony, szőnyeg, posztó, gyapjúáruk, amennyiben az osztrák örökös tartományokban gyártották őket, nagy vámkedvezménnyel jöhettek Magyarországba.

152 A fenti árucikkek versenye miatt a céhek rendszerint a cikkeket behozó kereskedőkre panaszkodtak. Az osztrák kereskedelem Magyarországon élvezett kedvezményei az egyes iparágak anyagellátását is megdrágították. A vászon, pamut, selyem, posztó ugyanis Ausztriából csekély vám mellett, más külföldi országokból csak igen magas vám mellett jöhetett be.

153 Ennek segítségével az ipar anyagellátását az osztrák kereskedelem verseny nélkül kezében tarthatta. A céhes ipari termelés és a céhes munka minősége Az eddigiekben a pesti céhrendszernek a kialakulásával, a céhrendszer jellegzetességeivel, a céhszervezetet és a céhalkotmányt megreformáló merkantilista iparpolitikával, ennek az ipar fejlődésére, elsősorban az iparágak és iparosok számbeli szaporodására gyakorolt hatásával foglalkoztunk. A továbbiakban olyan kérdésekre térünk ki, amelyeknek az állami iparpolitika nem szentelt különösebb figyelmet, s amelyek inkább a céhek belső ügyei voltak, nevezetesen a céhes munka minőségére, a céhes termelés néhány jellegzetességére. E kérdések vizsgálatához, mivel a céhes termelés kérdéseivel, a hozzá benyújtott panaszok révén, jobbára csak a városi tanács foglalkozott, meglehetősen kevés forrásanyag maradt fenn. Kimerítő beszámolót tehát a céhek életének egyébként e fontos jellemzőiről nem adhatunk. Említettük azt, hogy a török uralom után kialakult, a kiváltságlevelek révén a céhes visszaéléseket és előjogokat biztosító céhszervezet Pesten a XVIII. század második feléig majdnem változatlanul fennállt. A céhes ipar monopolizált helyzete nemcsak az új iparágak kialakulását, az iparosok számának növekedését akadályozta meg, hanem kedvezőtlenül hatott az ipari termelés és a technika fejlődésére is. Ez természetesen következett abból a körülményből, hogy a céhbe való felvétel nem a szakmai ügyességtől, hanem a rokoni kapcsolatoktól, illetve a magas felvételi díjak kifizetését lehetővé tevő vagyoni helyzettől függött. A mester megélhetését, boldogulását nem szakmai rátermettsége, hanem a céhtagsággal járó kiváltságolt helyzete, az ezzel járó előjogok, a mesterség gyakorlásának kizárólagos joga biztosította. Nem kedvezett a minőségi fejlődésnek a mesterfelvétel korlátozása s az a tendencia sem, amely a céhek tagjainak egyenlő munkafeltételeket igyekezett biztosítani. Az utóbbi sokszor gátolta az egyéni kezdeményezéseket. Köztudomású, hogy a céhek a termelést gyorsító technikai újítások következetes ellenségei voltak, s ezek ellen kenyérféltésből szívósan küzdöttek. Általában azt a szabályozott és minden oldalról védett életformát, amely a céh sáncai közé beke150 Az alsó-ausztriai kimutatásra Pribram, К. : i. m. I. 39. — A pesti iparágakra az 1765. évi kimutatás OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 18. 151 Eckhart F. : i. m. 119. 152 Eckhart F. : i. m. 114. 153 Eckhart F. : i. m. 401—42. 96