Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

hogy a céhrendszer állami szabályozásának legfontosabb jelenségei, így a céheknek az állami hatóságok által való ellenőrzése, a céhbe való bejutás megkönnyítése, az ipar fejlődését gátló visszaélések megszüntetésére való törekvés, a régi céhkiváltságlevelek bevonása s az állami iparpolitikának megfelelő új kiváltságlevelek kibocsátása stb., teljesen azonosak mind a magyar, mind az osztrák vagy a porosz céhpolitikában. Az osztrák örökös tartományokban mindezek a rendelkezések megtalálhatók az 1731 — 32. évi céhügyi pátensekben, de megtalálhatók Mária Terézia céhügyi rendelkezéseiben is. Mária Terézia idején az örökös tartományokban tovább folyt a céhek autonómiájának a gyengítése, a céhek egy részénél a mesterek felvételét az uralkodó engedélyéhez kötötték, tovább folyt a küzdelem a céhvisszaélések megszüntetése érdekében.

146 Pest városában — amint láttuk — főleg a XVIII. század derekától kezdve érezhető szembetűnő módon a merkantilista céhpolitika bizonyos elveinek alkalmazása. Ekkor vált általánossá a céhkiváltságlevelek kicserélése, s mind gyakoribbá, hogy a mestereket a céhbe hatósági kényszerrel vették fel. Ez kétségtelenül az iparnak állami eszközökkel való fejlesztését jelentette, mégpedig bizonyos tekintetben ugyanazokkal az eszközökkel, mint az osztrák örökös tartományokban. A helytartótanács ezt a politikát az uralkodó, illetve a bécsi udvar jóváhagyásával folytatta, annak a bécsi udvarnak a beleegyezésével, amely — gazdaságtörténet-írásunk egyik alapvető tanítása szerint — épp a XVIII. század közepétől kezdve alkalmazott Magyarországgal szemben hátrányos, az ipar és a kereskedelem fejlődését elnyomó rendszabályokat. A pesti kézművesipar fejlődéséről elmondottak ilyen értelemben nem támasztják alá a bécsi udvar Magyarországon folytatott gazdasági politikájára vonatkozó alapvető megállapítást, s azt a látszatot keltik, mintha a bécsi udvar hátrányos politikáját nem terjesztette volna ki a céhes iparra. Ez a látszólagos ellentmondás megszűnik, ha a bécsi udvarnak az osztrák örökös tartományokban alkalmazott és magyarországi iparpolitikáját jobban összehasonlítjuk. Az osztrák örökös tartományokban már III. Károly idején, főleg azonban Mária Terézia alatt, megkezdődött az ipar és a kereskedelem merkantilista elvek szerint való fejlesztése. Az iparpolitika egységes birodalmi gazdasági terület létrehozását tűzte ki célul, ennek érdekében elsősorban a háziipar, a kereskedelem, a manufaktúra-ipar fejlesztését karolta fel. Az iparpolitika a céhes ipart sem hagyta figyelmen kívül. A céhes iparral kapcsolatos politika azonban nem volt egyértelmű. A merkantilista gazdaságpolitika különféle célkitűzései szerint másképp nyilvánult meg az olyan céhes iparágakkal kapcsolatban, amelyek csupán a helyi szükségletek ellátására voltak alkalmasak, s másképp azokkal kapcsolatban, amelyek a szélesebb piacra való termelés, a külkereskedelem, a manufaktúra-ipar kialakulása szempontjából is számba jöhettek. Azoknál a céhes iparágaknál, amelyek a helyi szükségletek ellátására voltak hivatottak, általában meghagyták a céhes kereteket, ellenben a lakosság jobb és olcsóbb ellátása, az iparrendészet fejlesztése céljából ezeket kb. olyasféle céhreformnak vetették alá, mint amilyet a helytartótanács Pest városában a XVIII. század folyamán végrehajtott. Megtörtént, hogy az ilyen céheknél meghagyták a mesterek felvételének korlátozási jogát, bár rendszerint a mesterfelvételt felsőbb hatóságok jóváhagyásához kötötték. Ezeknél a céheknél a lakosság jó ellátása mellett az is fontos szempont volt, hogy a mesterek létfeltételeit biztosítsák, s a mesterek számát feleslegesen ne szaporítsák. A merkantilista iparpolitika tehát ezeknél a céheknél csupán a lakosság olcsó és rendezett ellátását tartotta szem előtt, s a céhreformnak is csak ez volt a célja.

147 Másként bírálták el az olyan céhes iparágakat, amelyek a szélesebb piacra való termelés, a kereskedelmi forgalom, a külkereskedelem szempontjából, manufaktúrák alapítására fontosaknak minősültek, s amelyek az ún. Kommerzialgewerbé-hez tartoztak. Az ilyen céhes iparágakat kivették a helyi hatóságok felügyelete alól, s azokat a kereskedelem, a háziipar és a kapitalista jellegű ipar, a manufaktúrák támogatására felállított hatóságok, az ún. Kommerzcollegium-ok, illetve Commerzcommission-ok alá helyezték. (Ezek tartományi hatóságok не Pribram, К. : i. m. I. 9—12., 45—46. и? Pribram, К. : i. m. I. 43—46. 94