Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

beírásért fizetendőt 1,5 Ft-ról 1 Ft-ra csökkentsék. A mesterlakoma költségei a helytartótanács véleménye szerint 5—6 Ft-nál többre nem rúghatnak. Ezzel szemben a helytartótanács hozzájárult ahhoz, hogy a mesterek fiai, vejei és a mesterözvegyet feleségül vevő legények a mesterfelvételnél bizonyos kedvezményeket élvezzenek, azaz mentesüljenek a mesterév teljesítése alól és csak fél felvételi taksát fizessenek. Egyéb kedvezményekről a javaslatban nem esett szó. Erősen kifogásolja a javaslat a tervezetnek a vásári monopóliummal kapcsolatos kitételeit. Károsnak minősíti és a tervezetből törlendőnek véli a céh áruvizsgálati, áruelkobzási és vizsgálati taksa (látópénz) szedésére vonatkozó jogát. Kimondja, hogy az országos vásárok megkülönböztetés nélkül nyitva vannak a céhes és a nem céhes kézművesek számára. A vásárokon tehát a kontárok is szabadon árulhatnak. Ez a szabályozás a kereskedelem szabaddá tételét és a forgalom növekedését igyekezett előmozdítani, szintén jellegzetesen merkantilista szellemű intézkedés volt. A kiváltságlevél-tervezet a mesterlegények munkabéréről is szólt. A helytartótanács jellegzetes módon a „közjó", a vásárló közönség szempontjából sokallta e legényeknek megállapított bért, s annak mérséklésére tett javaslatot, mivel a magas bérek az árukat megdrágítják." A pesti fazekasok céhlevél-tervezetének ellenőrzésénél tehát jól láthatók azok a lényegesebb irányelvek, amelyeket a helytartótanács a céhrendszer megreformálásánál többékevésbé alkalmazott. Épp ezért foglalkoztunk részletesebben ezzel az aránylag korán, 1730ban végrehajtott revíziójával. A későbbi céhlevél ellenőrzések jórészt ezeket a szempontokat ismételték meg, bár tartalmaztak egynéhány újabb szempontot is. A pesti magyar kalaposok 1737-ben kiadott kiváltságlevelének ellenőrzésénél pl. a különféle büntetéspénzek mérséklése, a köszöntést elmulasztó legényekre kiszabott megszégyenítő eljárás törlése érdemel figyelmet. A helytartótanács töröltette a tervezetből azt a pontot is, amely a nem katolikus vallású nőt feleségül vevő kézművest mester- és polgárjogának elvételével akarta sújtani.

100 A helytartótanács csak 1740 után kerített sort Pest viszonylatában arra, hogy a régi kiváltságleveleket is ellenőrizze, s a régieket újakkal cseréltesse ki. Ez azonban nem rendszeresen, hanem csak alkalomszerűen folyt. A kiváltságlevelek kicserélésénél a helytartótanács ugyanazokat az elveket érvényesítette, mint az újak kiadásánál. A pesti szappanfőzők 1696ban kiadott királyi kiváltságlevelét 1741-ben revideálta. (Az új kiváltságlevelet 1744-ben adták ki.) A revízió többek között a mesterek felvételi taksájának 60 Ft-ról 30 Ft-ra való csökkentését, a kontároktól a vásárokon szedendő büntetéspénz (Hänslgeld) eltörlését és a főcéh rangjának elvételét eredményezte.

101 A molnárok 1719-ben kiadott kiváltságlevelének az ellenőrzésére 1752-ben került sor. (A céhlevelet 1753-ban adta ki a magyar kancellária.) A helytartótanácsi javaslat kifogásolta az artikulusokban szereplő különféle magas büntetéspénzeket, amelyeket az egyházi körmenetekről hiányzóknak kellett volna fizetni, vagy amelyekkel az őrletőket egyik malomtól a másikhoz elcsaló legényt vagy inast akarták sújtani. Nem járult hozzá, hogy a céh főcéh maradjon, csökkentette a mestertaksát, a mesterlakoma díját (30, illetve 10 Ft-ra) ; 30 Ft-ról 10 Ft-ra szállította le a malomtulajdonosok által a céhnek fizetett „taxa inscriptionalis"-t, továbbá 9 Ft-ra az új malomkaró vizsgálatáért (hajómalmoknál) megállapított díjat. Nem engedélyezte a malmok számának a korlátozását. Szabályozta a külső, illetve a vidéki mester viszonyát a céhhez, továbbá a mesterek fiainak, vejeinek, a mesterözvegyet elvevő legényeknek kedvezményeit. A külső mesternek csak fél remeket kellett teljesítenie és csak fél mestertaksát fizetnie. A mesterek fiai, vői a remeklésnél semmilyen kedvezményt nem kaphattak.

102 A pesti csizmadiák kiváltságlevelének 1761. évi revíziója tipikus eset arra, amikor a helytartótanács konkrét visszaéléssel kapcsolatban figyelt fel a régi kiváltságok elavult voltára. A helytartótanács ugyanis megtudta, hogy a pesti csizmadia céh mint főcéh még az 1730-as 99 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 2. — Magy. Kane. Lib. Reg. 36. k. 412. 100 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 3. — Magy. Kane. Lib. Reg. 37. k. 626. 101 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 4. 102 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 6. — Magy. Kane. Lib. Reg. 43. k. 38. 82