Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

hez ment férjhez, mesterjogát elvesztette. A céhlevelek mindezeken kívül, főleg a remek­léssel kapcsolatban, szakmai utasításokat is tartalmaznak. 65 A XVII. század végén és a XVIII. század elején kialakult pesti céhrendszerről az elmon­dottak alapján azt kell megállapítanunk, hogy az az elzárkózottság, kasztszerűség, a céhmono­pólium védelme szempontjából semmit sem különbözött a nyugati országok városainak céh­szervezetétől. Már a céhlevelek artikulusaiban is erősen megnyilvánult a céh mindenirányú érdekvédelme, tehát a felvétel korlátozása, a rokoni kapcsolatok jelentősége, a helybeli, a vidéki céhek, a céhen kívüliek, a kereskedők versenye elleni védekezés, a helybeli piac monopóliuma, a nyersanyag beszerzésére vonatkozó elővásárlási jog stb. Feltehető, hogy a mindennapi életben ezek a jellegzetességek még fokozottabb mértékben érvényesülnek, tehát nemcsak középkori hagyományok továbbéléséről van szó, hanem valóban a céhmonopóHum elfajulásáról. A nyugati országokban a céhmonopólium elfajulásának oka — amint említet­tük — az volt, hogy a céhek új gazdasági erők, a házipar, a Verlagssystem, a manufaktúrák versenyének nyomása alá kerültek. Az új gazdasági erők hatásáról a XVIII. század elején Magyarországon még nem beszélhetünk. Mi volt az oka mégis a nyugati viszonyokhoz ha­sonló jellegzetességeknek? Ha új gazdasági erők nyomása Magyarországon nem is tapasz­talható, egyéb gazdasági tényezők hatása nyilván közrejátszott a céhmonopólium elfajulásá­ban. Pest viszonylatában egyik ilyen tényező a török uralom alól felszabadult országrész gazdaságilag elmaradott, primitív helyzete. Egy olyan kis városban, mint a török uralom utáni Pesten, nem lehetett a mészárosok, pékek, molnárok, kőművesek számát korlátlanul szaporítani, hiszen ezekből néhány mester is ellátta a szükségleteket. Az élelmezési iparban dolgozó céhek mesterlétszámát Ausztriában és Németországban is a szükséglethez mérten állapították meg. Nem menthetők a mesterlétszám korlátozása és az egyéb visszaélések az olyan céhes iparágaknál, amelyek szélesebb piacra termelhettek. Itt azonban már az álta­lános szokásjog érvényesült, továbbá nyilván a külföldi hatás is. Ezek kétségtelenül nagy szerepet játszottak abban, hogy a magyarországi és ezek mintájára a pesti céhkiváltságleve­lek is olyan céhviszonyokat akartak létrehozni, mint amilyenek tőlünk nyugatra voltak. A külföldi hatást — amint említettük — a sok külföldi telepes, az idegen felsőbb igazgatás s valószínűleg a vándorlegények is közvetítették hozzánk. Az is szerepet játszott ebben, hogy egyes iparágakban a pesti mesterek pl. bécsi céhek tagjai voltak. Annyi kétségtelen, hogy a török uralom után kialakult pesti céhszervezet éppúgy aka­dálya volt az iparfejlődésnek, mint a nyugati országok céhszervezete. Amint az ország középső része benépesült, rajta a gazdasági élet megindult, s a piac kiszélesedett, mindinkább érez­hetővé vált, hogy a kialakuló új piac igényeit a pesti és budai ipar nem tudja ellátni. Emiatt ez a piac az ausztriai, illetve bécsi ipar és kereskedelem uralma alá kerül. Fő céhek, fiókcéhek Magyarországon a XVIII. századig az uralkodókon kívül városi hatóságok, földesurak, püspökök is kiadtak céhkiváltságokat. A szabad királyi városok, lévén földesuruk a király, rendszerint királyi kiváltságleveleket szereztek maguknak. Nem királyi kiváltságleveleket inkább mezővárosoknál találhatunk. Mezővárosoknál igen gyakori volt a céhkiváltságok meg­szerzésének az a módja, amikor egy-egy ilyen kisebb város régebbi céhes helytől, rendszerint szabad királyi város céhétől kölcsönözte kiváltságait. A kölcsönadót anyacéhnek, illetve főcéhnek, főládának (Hauptlade), a kölcsönvevőt leánycéhnek, fiókcéhnek, fiókládának (Viertllade) nevezték. Az így kölcsönzött céhkiváltságokat aztán a földesurak megerősítet­ték. 66 A fiókcéhek a főcéhtől függtek, ez a függőség abban nyilvánult meg, hogy a főcéh beleszólt a céhtagok, a mesterek felvételébe és a céhélet szabályozásába. Ennek ellenében a főcéh védelmezte a fiókcéheket, s biztosította őket a céhes előjogok élvezetében. A főcéh­rendszer általában a hatalmasabb céhei" vidéki terjeszkedésének minősíthető, létjogosultságát 65 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 1. jelzetnél idézett céhkiváltságlevelek. 66 Szádeczky L. : i. m. I. 181., 184.

Next

/
Oldalképek
Tartalom