Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

megakasztották. A szabadságharc alatt a város népességének közel fele elpusztult vagy eltávozott a városból, a házak nagy része rombadőlt vagy lakhatatlanná vált. A kurucok ostromzára alatt az ipar és a kereskedelem megbénult, a földek parlagon hevertek. Az 1709. évi összeírás a város nagy nyomorúságáról ad számot. A város házai közül csak 168-ban laktak, 83 üresen állt, 68 pedig összedőlt. A szőlőket 7 esztendeig nem művelték, a malmokat és a majorokat a kurucok felégették. Az ipar és kereskedelem állapotára jellemző, hogy csak 16 olyan polgár volt a városban, aki iparból és kereskedelemből valahogy megélt. A háborús események nyomorát növelte az 1710—11. évi pestis, majd a Duna árvize.

9 Pest csak a szatmári béke után térhetett a zavartalanabb fejlődés útjára. A város gazdasági élete, mint erről az 1715. és az 1720. évi, az eddigiek közül aránylag a legrészletesebb és a legpontosabb összeírás tanúskodik, hamarosan fellendült. Az 1715. évi összeírás összesen 184 háztartást tüntet fel Pesten, a családfők közül 77 volt az iparos foglalkozású, tehát az összeírtaknak több mint 40%-a. Az 1720. évi összeírás már 376 háztartásról ad számot, ebből iparos volt 141, tehát az összeírtak közel 40%-a. Ezek az adatok is túlságosan kedvező képet nyújtanak Pest ipari fejlettségéről. Mivel az összeírás az egészen szegény iparosokat és kereskedőket, illetve az egyéb nem adózó lakosokat nem vette számba, az iparos lakosság arányszámát a valóságban a fentinél jóval kisebbnek vehetjük.

10 Valamivel kedvezőtlenebb eredményre jutunk, ha egy 1735. évi összeírás adatait veszszük szemügyre. Pest Belvárosában ekkor 499 háztulajdonost és 362 lakót, tehát 861 családfőt írtak össze, ebből iparos volt 296. Az iparos lakosság a Belvárosban az összeírtaknak kb. 34%-ára becsülhető. Az arányszám részben azért kedvezőtlenebb az 1715. és 1720. évi összeírás adataihoz viszonyítva, mert az 1735. évi olyan elemekre is kiterjesztette az összeírást, amilyenekre az 1715—20. évi nem (asszonyok, napszámosok és kapások, hajósok, kertészek). A külvárosban az iparos lakosság jóval csekélyebb volt, mint a Belvárosban ; a lakosságnak csupán kb. 5%-a. A század közepe felé Pest lakossága egyre jobban szaporodott. Az 1746. évi összeírás 1499 családfőt tüntet fel, ebből iparos foglalkozású 464, valamivel több mint az összeírtak 30%-a. Itt is megfigyelhető, hogy amint az összeírások részletesebbek és pontosabbak, az iparosok arányszáma egyre kisebb lesz, pedig valóságban az iparosok és kereskedők létszáma az egyéb lakossághoz viszonyítva a század közepe felé inkább növekedett, mint csökkent. A fenti összeírások tehát Pest ipari lakosságának létszámáról s ezzel kapcsolatban Pest ipari fejlettségéről túlságosan kedvező képet festenek. Ez — amint már hangsúlyoztuk — jórészt abból származik, hogy az adóösszeírások csak adózó háztartásokat, családfőket tüntetnek fel, az adót nem fizető, ingatlannal nem bíró lakosokat s a családtagokat nem veszik számításba. A valóságban az iparosok létszáma az összlakossághoz viszonyítva a XVIII. sz. első felében 10— 15%-nál több nemigen lehetett. Pest lakossága a legújabb kutatások szerint, 50 ezrelékes születési arányszámot véve alapul, 1715-den 2800, 1720-ban 3800, 1746-ban 8600 főre becsülhető. Ha feltételezzük azt, hogy az általunk használt összeírásokban többnyire csak adózó mesterek szerepelnek, s minden mesternél egy nem adózó legényt, egy inast is számítunk, tehát az összeírt iparosok számát hárommal beszorozzuk, akkor Pest iparos lakossága 1715-ben 231, 1720-ban 423, 1746-ban 1392 fő, a születési arányszám szerint kiszámított összlakosságnak 1715-ben kb. 8,1720-ban 11,1746-ban pedig 16%-a.

11 A városnak erről az aránylag nem nagyszámú iparos rétegéről sem mondhatjuk el azt, hogy az iparosok mindegyike kizárólag mesterségével foglalkozott. A fogyasztó piac fejletlensége nem egy iparágban munkahiányt idézett elő. Pest ipara ugyanis többnyire csak a város, illetve a környék piacának termelt, s a szélesebb piac hiánya az ipar fejletlensége ellenére is nehézségeket okozott az értékesítésben. A céhek merev ellenállásának okát az új tagok felvé9 Acsády I. : Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában. Budapest, 1896. 440. és Nagy L. : i. m. 143—144. 10 Acsády I. : i. m. 197., 258—61. 11 Nagy L. : i. m. 175—178 — Pest összlakosságára Fallenbüchl Z. : Adatok Pest város XVIII. századi népességének fejlődéséhez. Tört. Stat. Közi. 1—2. (1958) 68—69. 61