Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780
NAGY ISTVÁN A KÉZMŰVESIPAR FEJLŐDÉSE ÉS A CÉHRENDSZER REFORMJA PESTEN A XVIII. SZÁZADBAN. 1690—1780 Pest városát kiváló földrajzi adottságai már a mohácsi vész előtt fejlett kereskedelmi és ipari központtá emelték. A XV. században Pest Buda után rangban az ország második városa volt. Gazdagságát jellemzi, hogy 1494-ben a legtöbb adót fizette az összes magyar városok között. 1 A török uralom idején, bár kereskedelmi forgalma erősen lehanyatlott, továbbra is számottevő kereskedelmi központ maradt, s a hódolt területen ellátta azokat a gazdasági funkciókat, amelyekre az árucikkek beszerzésével és az áruforgalommal kapcsolatban a török hódítónak is szüksége volt. Pest ezt a gazdasági szerepét, a háborús pusztítások miatt ugyan folytonosan csökkenő mértékben, a török uralom utolsó évtizedéig megtartotta. Csupán a visszafoglalás alatt pusztult el Budával együtt annyira, hogy az 1686. évi ostrom után a várost újból kellett telepíteni és újból fel kellett építeni.' A török hódoltság és a felszabadító hadjáratok alatt az ország középső része elpusztult, elnéptelenedett, ezzel együtt egyelőre kiapadtak azok a gazdasági erőforrások is, amelyek Pest létét táplálták. Emiatt a visszafoglalást követő években a várost rendkívül kezdetleges gazdasági körülmények között találjuk. A betelepítés ugyan erős ütemben kezdődött meg, birodalmi és ausztriai németek, a belföldről magyarok, rácok, szlovákok igyekeztek új otthont találni a romos falak között. A telepesek kezdetben nehéz sorsban éltek. A város ebben az időben jóformán csak abból a viszonylagosan kedvező helyzetéből tengette életét, hogy szomszédságában volt Budának, amely 1686-ban katonai központ, a felszabadított részek legfontosabb katonai erőssége, azonkívül közigazgatási központ, az újszerzeményi területeket igazgató budai kamarai adminisztráció székhelye lett. Buda kedvezőbb helyzetének lehetőségeiből Pestnek is juttatott valamit. Még fontosabb volt Buda szomszédsága a mezőgazdasági termelés szempontjából. Pest terméketlen, szűk, homokos határa nem kedvezett a mezőgazdaság kifejlődésére, pedig lakosságának a gyenge ipar és kereskedelem miatt — Budához hasonlóan — akkor még elsősorban mezőgazdaságból kellett megélnie. Pest mezőgazdasága részben Buda határára támaszkodott. A szőlőtermelésre igen alkalmas budai határban a pesti polgároknak is jutott szőlő. Az élelmes pestiek ezenkívül még Budafokon is szereztek szőlőket maguknak. A budai és budafoki szőlőkön, a Kőbányán megindult szőlőtelepítéseken és nemesi földbirtokosok tulajdonában levő szomszédos legelők bérbevevésén nyugodott jórészt ebben az időben Pest mezőgazdasága. 3 A város lakossága, amely előtt nem voltak ismeretlenek Pest kiváló gazdasági lehetőségei, természetesen nem nyugodhatott bele ezekbe a kezdetleges körülményekbe. A polgár1 Salamon F. : Budapest története. II. Budapest, 1885. 579., 582., 587. — Gárdonyi A. : A hétszáz éves Budapest. Budapest, é. n. 43—45. 2 Gárdonyi A. : i. m. 57—59. 3 Nagy L. : Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században. TBM XII. (1957) 134., 137.
