Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY LAJOS : Buda polgársága a XVII. század végén

látta, hogy Buda „az ostrom folytán földig" leromboltatott, s hiába kívánt volna ott szállást, Pest városába kellett mennie. Három napig tartózkodott Pesten, s közben átment Budára és ott megtekintett minden nevezetességet. S ezek után megállapította — szinte az első benyomásait tagadva, de a hídnál szerzett felvilágosításait igazolva látottan —, hogy „a hajdan oly büszke és pompás vár és város a rettenetes ágyúzástól teljesen romhalmazzá volt lőve". Az egész városban egyetlen ép házat sem talált.Ha ép ház nem is volt, de a házak nagy része Tollius látogatása idejében lakható lehetett. S Tolliusnak az a kijelentése, hogy magyar embernek Budára a lábát sem volt szabad betennie, nem állja meg a helyét. Hiszen Buda visszavívásának első évfordulóján, 1687. szeptember 2-án tartott ünnepség leírása szerint a császári résnél, azon a helyen ti., amelyet a császáriak legelőször foglaltak el, ágyúk dörgése közben az Ambrus-féle himnusz elmondása után két nyelven, magyarul és németül tartottak a jezsuiták szónoklatot.

3 S Tollius látogatása idején Budának, nemcsak a Várnak, hanem a Vízivárosnak és a város mai területéből a Tabánnak, az Országútnak és az Újlaknak is lehetett már jelentős lakossága. A lakosságra vonatkozólag a források meglehetősen hiányosak, illetve szűkszavúak. Az mindenesetre már az első forrásokból is nyilvánvaló, hogy a felszabadítás utáni első esztendőben Budának életerős polgársága, illetőleg lakossága volt. Schmall Lajos szerint a budai „polgárság" 1687. évi szeptember hónapban alakul meg, midőn a Budát és Pestet kormányzó budai kamarai igazgatóság a két testvérváros házbirtokosait polgárokká felesketi".

4 A polgárság — mint „a kamarától függő városhatóság" — megalakításáról a pontos adatot Kovács Lajos közölte, Werlein budai kamarai inspektornak a bécsi udvari kamarához küldött 1687. szeptember 27-i jelentése alapján.

5 A polgárság (ein ordentliche Burgerschaft ; bestehe burgerstand) felállítását és az ezzel kapcsolatos polgármester-választást a császár 1687. november 7-én kiadott leiratában megerősítette.

6 összeírás azonban erről az 1687-es polgárságról nem maradt fenn. A város 1687. évi lakosairól — tehát a lehetséges polgárairól is — az első pontos és részletes névsort a jezsuiták által készített legrégibb budai keresztelési anyakönyv adatai (szülők, keresztszülők) alapján lehet összeállítani. Ez az anyakönyv 1687. június 20. és december 31. között a következő neveket tartalmazza:

7 Collin Félix Crabat Márton Crabat Tamás de Cruche Sebestyén Cumel Márton Ferdinánd Czasovski Ferenc Miklós • 2 Zoltán J. : A barokk Pest-Buda élete. Bp., 1963. 9—10. 3 Zoltán J. : i. m. 23. — História Societatis Jesu Budae gloriose recuperatae sub augustissimo imperatore Leopoldo I. 2: Septembris Anno 1686 Continuative usque Annum 1736. Országos Széchényi Könyvtár, Fol. Lat. 3440. 6. 4 Schmall L. .-Adalékok Budapest Székes Főváros Történetéhez. Bp., 1899. I. 247. — Ezt idézi és fogadja el Iványi B. is. (A városi polgárság keletkezése és fejlődése figyelemmel Buda és Pest városokra. Statisztikai Közlemények, 54. kötet, 1. szám Bp., 1936. 99.) 5 Kovács L. : Buda város pénzügyei a Rákóczi-szabadságharc idején. Bp., 1937. (Klny. a Domanovszky-emlékkönyvből) 3—4. — Országos Levéltár (OL), A budai kamarai adminisztráció Levéltára (KA), Expeditiones, 1687. szeptember 27. — Budai Lt.-Corr. mag. 1687. október 4. : „gesambte neue aufgerichte burgerschaft der königl. Haubt und Residenz Statt Ofen." 8 Schmall L. : i. m. I. 303—304. 7 A budavári plébánia levéltára. — Liber antiques Baptizatorum, ab Anno 1687. quo primum Budae a Celsissimo Principe Archi-Episcopo Strigoniensi, Dno Georgio Szecheny, Parochialis Cura Societati Jesu Consignata est. Ennek a keresztelési anyakönyvnek a bejegyzései azonban 1687. december 31-én megszakadnak, s benne — 12 üres oldal után — 1692. november 3—1717. szeptember 5-ig halálozási (temetési) bejegyzések találhatók. Új keresztelési anyakönyvet a budavári plébánián a jezsuiták csak 1700. január 4-én kezdtek el. Appfelbacher János Mihály Augbiz Kristóf Beck Lipót, commendans Calchern Márton Carnett András Cinner János Justus 28