Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt
gyárban. 135 Március elején a Weiss Manfréd municiógyárban a vasesztergályosok újabb bérkövetelésekkel léptek fel, óránként 3,60 К minimális garantált szakmánybért, minimális 36 К napibért követelve. Minthogy ezt a gyár megtagadta, a munkások sztrájkba léptek, köztük a felesküdött népfölkelők is. A katonai parancsnok felszólította őket, hogy álljanak munkába, amit azok megtagadtak. A kormány elhatározta, hogy az eddigiekkel szemben, midőn csak bevonultatták a sztrájkoló munkásokat, példát mutatva le kell folytatni a hadbírósági eljárást. 136 A budapesti férfiszabók is bérharcba kezdtek március 3-án. 3 hétig tartó sztrájk után az egyenruhaszabók 50%-os béremelést, a női szabók 35%-os béremelést és kollektív szerződés megkötését érték el, 3 heti kizárás után. 137 Ugyanebben az időben az összes budapesti vas- és gépgyári üzem vasesztergályosai és gépmunkásai bejelentették a gyáraknak, hogy ezentúl csak napi 8 órát fognak dolgozni. Ha erre nem kapnak megfelelő választ, akkor március 7-én du. 4 órakor abbahagyják a munkát. Eszerint történt, mivel a gyárosok kizárást helyeztek kilátásba a sztrájk esetére. A bizalmiak öntevékenyen cselekedtek, sőt az éjjeli műszakosokat is berendelték délutánra a gyárvezetőség engedélye nélkül. 33 gyárban a munkát a jelzett időben befejezték, erre a gyárosok engedélyt kértek arra, hogy az üzemeket leállítsák és az összes munkást kizárják. Mintegy 60—70 000 munkást zártak ki és a kormány 15 000 főből álló katonai készenléti erőt mozgósított. Hírzárlatot rendelt el, a postát figyeltette, nehogy a mozgalom vidékre is kiterjedjen, és egyben utasítást adott a bérfizetések felfüggesztésére. 138 A kizárás 1 hétig tartott, a munkáltatók megszüntették a kizárást és az SZDP-vel folytatott tárgyalások eredményeként kijelentették, hogy kollektív szerződést kötnek. 139 Az SZDP vezetői nem ujjongtak különösen az újabb spontán, fővárosi tömegakció miatt. A vasasok központi vezetősége elítélte az esztergályosok tevékenységét, mert az akció az összes munkás kizárását vonta maga után. A szövetség felhívással fordult tagjaihoz, hogy a munkáltatók újra megnyitják a gyárkapukat, vegyék fel a munkát. 140 A békéltető 11-es bizottság tárgyalásainak eredményét sem voltak hajlandók az esztergályosok elfogadni. A kormány elhatározta, hogy az államvasutaknál is hasonló intézkedéseket tesz, mint a kizárások idején, mert ott is, főleg a budapesti főműhelyekben passzív ellenállás és nagy nyugtalanság tapasztalható és hasonló cselekményekre lehet számítani. 141 A márciusi nagy kizárás is megmutatta, hogy a budapesti munkásság spontán kezdeményezéseivel az SZDP egyre kevésbé tud mit kezdeni. Bár a februári pártgyűlésen különböző módszerekkel, hízelgéssel, fenyegetéssel sikerült bizalmat kapniok, ez a bizalom nagyon ingatagnak mutatkozott. A Vas- és Fémmunkások Szövetsége felhívással fordult tagjaihoz a követendő politikát illetően. A körlevélben elpanaszolták, hogy a szövetségben kétféle irányítás, kétféle taktika érvényesül. Kimondta a szövetség vezetősége, hogy „mozgalmat csak az iroda indíthat és vezethet. A szervező bizottság köteles minden intézkedést előre bejelenteni. Akik nem respektálják ezt a határozatot, azokat felelősségre kell vonni. A szövetség a Hadügyminisztériumba küldöttséget meneszt és ettől reméli az ügyek jobb menetét." 142 V. A háború negyedik évének vége felé a néptömegek elégedetlensége a háborús nyomor, jogtalanság és a nagymérvű véráldozatok miatt egyre szélesedett és országos méreteket öltött. ' A fővárosban egymást érték a sztrájkok, bérkövetelések, tüntetések. Ezek hatása vidékre is kiterjedt, főleg az általános sztrájkoké. 135 A Cipész. 1918. febr. 10. és márc. 24. 136 OL. Mtj. 1918. márc. 7. Iványi E. : i. m. 413. o. 137 Szabók szaklapja. 1918. márc. 23. 138 OL. Mtj. 1918. márc. 7. Iványi E.: i. m. 413. o. 139 Szakszervezeti Értesítő. 1918. ápr. 28. o. 140 Vas- és Fémmunkások Lapja. 1918. márc. 22. 141 P. T. I. A. XV/1/918/36. és Iványi E. : i. m. 414. o. 142 Р. T. I. A. Vsz. 918/11—20. 238
